Hogyan tudnék nyitottabb lenni mások felé? Zárkózott és visszahúzódó vagyok .17/L

Mi miatt félsz megnyílni? Történt veled valami a múltban, ami nyomot hagyott benned és gátol megnyílásban? Vagy csak alapból csendesebb típus vagy? Esetleg csak olyan közegben nem mersz megszólalni, ahol nem érzed jól magad? Félsz, hogy mások kinevetnek? Leértékeled magad, és úgy gondolod senkit nem érdekel a mondandót, így csak hallgatsz? Tisztázd le magadban, tudd a problémád okát. Először önmagaddal légy rendben. Nekem a sport segített növelni az önbizalmam és a barátok, társaság. Kezdj el apró lépéseket tenni, beszélj egyre többet, hozzá fogsz szokni. Lépj ki a komfortzónádból. Jó ötlet a diákmunka, megismerhetsz pár új embert, gyakorolhatod a beszélgetést másokkal, és még kereshetsz is vele egy keveset.

Csak a kezdő lépések nehezek. Ne gondolkodj annyit mielőtt megszólalsz, mert többnyire abból semmi sem lesz. Csak úgy fog menni, ha elkezdesz beszélni. Fokozatosan többet és többet. Önbizalmadat pedig feltétlen erősítsd. :)

Ezzel énis így vagyok.

Ha gondolod, barátkozhatnánk :)

Azért mert mindig a gép előtt ültök, vagy a telefont nyomkodjátok! Ebből, úgy vettem észre hogy sokkal inkább az írásban való komunikálás került előtérbe.

Magyarul írásban SOKKAL JOBBAN ÉS KÖNNYEBBEN tudod kifejezni magad. Figyu! Mint ez a szitu is amiben most vagyunk! Én egy 30as pali vagyok. Szerinted meg mertél volna kérdezni ha az életben összefutunk? Nem. Itt mégis feltetted a kérdésed és vadidegen emberekkel kerülsz kapcsolatba. Ez miért egyszerűbb mint az életben beszélgetni valakivel-valakikkel? Mert arctalan? Mert többet úgysem "találkozunk"? Szóval ezt nem értem! Nyugodtan szólalj meg társaságban is! Veszteni valód nincs! Tényleg itt tök idegenek vannak, ott meg elvileg ismerősök, osztálytársak.

Pontosan tudom hogy miről beszélsz. Én mindig is ilyen voltam. Ez a visszahúzódás és szorongás kiskoromba olyan szintű volt, hogy már attól is óriási sírógombóc nőtt a torlomba ha csak valaki épp hogy hozzám szólt. De mindig is azon voltam hogy ezen változtassak. Ma 19 éves vagyok és sokkal jobban érzem magam a bőrömben. :)

Először is mentálisan kell helyre raknod magad. Gondolkozz el azon hogy ki vagy, és hogy ebből vajon mennyit mersz megmutatni mások felé? El kell hinned, hogy nem vagy kevesebb másoknál, sőt, hogy vannak olyan tulajdonságaid is, amelyek másokból hiányoznak. Hogy igenis méltó vagy arra hogy téged is meghallgassanak, te is számítasz! Le kell vetkőznöd a megfelelési kényszert. Számomra ez volt a legnehezebb.. De tudod létezik egy bizonyos fokú egészséges egocentria. Azaz hogy elhiszed hogy te egy remek ember vagy, és bárki örülhetne hogy barátkozol vele, és ha valki bunkó azt pedig nem kell a szívedre venni, csak hagyd ott. ;)

Az önbizalomnöveléshez segítségül hívhatsz egyébb eszközöket is, mint: a tükör elé állsz, és hangosan mondod magadnak a pozitív dolgokat (tudom hogy fura xd De segít), aztán van a neten nagyon sok önbizalomnövelő, barátkozásban segítő könyv, sokat segít, ha olvasol ilyeneket. Aztán sokat segíthet még a meditáció is. A lényeg a pozitív mentális énkép kialakítása.

A dolog másik oldala pedig maga a barátkozás. A lényeg: hogy csináld! A 4. válaszíró nagyon szépen megfogalmazta amikor azt írta: ki kell lépned a konfortzónádból. Ez teljesen így van. Én hiszem, hogy bárkiből lehet könnyed szószátyár, csak valaki így születik, valakinek pedig nagyon sokat kell gyakorolnia. Ez, főleg az elején nagyon sok kínos pillanatot fog szülni, de légy erős ;) Hozd magad nehéz helyzetekbe, pl. igenis menj oda egy társasághoz és próbálj bekapcsolódni a beszélgetésbe. Próbálj meg minél szabadabban a szívedből beszélni. Ez nagy bátorságot igényel, nem mindenki meri kitárni a szívét másoknak, De ha meg mered sokkal felszabadultabban fogod érezni magad. :) Szóval a lényeg, hogy beszélj beszélj beszélj. Minél többet. És szépen lassan egyre könnyebb lesz.

Ez a 2 dolog valójában következik a másokból. Ezeket párhuzamosan kell fejleszteni, de minél többet beszélsz, annál nagyobb lesz az önbizalmad, minél nagyobb az önbizalmad, annál könnyebb beszélned.:D

De egyvalamit még meg kell jegyeznem: ez nem egy olyan dolog ami egyik napról a másikra megváltozik. Ez hosszú tanuló folyamat eredménye, de hidd el, megéri küzdeni, mert a végén ott vár a szabadság:)

Sok sikert!