Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Mi történik velem?

Mi történik velem?

Figyelt kérdés

Tudom, hogy voltak már hasonló kérdések, és elnézést a furcsa, nem elég pontos megfogalmazásomért, de nem igazán tudom leírni.

Régen én voltam a társaság középpontja, bárkivel szóba álltam, ha akartam, nem jelentett problémát felelni például, nagyobb tömeg előtt is teljesen nyugodtan és magabiztosan viselkedtem. Egy ideje azonban ez teljesen eltűnt, és már a gondolatától rosszul vagyok, ha emberek közé kell mennem. Nem hirtelen alakult ki, hanem viszonylag fokozatosan, évek alatt, de nagyon lassan, így tulajdonképpen fel se tűnt a változás.

Amikor gimibe kerültem, kényszerítettem magam, hogy ismerkedjek és barátkozzak, és ideig-óráig el is voltam, aztán ez is eltűnt. Megint én lettem a csendes lány, aki sose beszél. Pedig beszélek, de csak azokkal vagyok képes kötetlenül viselkedni, akik közel állnak hozzám. Vannak időszakok, amikor "jobb a helyzet", és az egyik ilyen alkalommal ismertem meg egy mai napig jó barátomat neten keresztül. Ez volt viszont kb. az utolsó ilyen alkalom.

A suliban piszkáltak a csendességem miatt, és majdnem volt már kapcsolatom is, de végül az sem jött össze, csak más okok miatt - ha ez számít. Szóval ezek miatt eddig nem hittem, hogy reménytelen vagyok, főleg a szünet miatt is, de ugye van ez a közösségi szolgálati 50 óra, amit még sulikezdés előtt le akarok tudni. Már csak pár óra kell. Az első napon (csütörtökön) az első 20 percben kiakadtam, és el kellett jönnöm, mert pánikba estem. Képtelen voltam megmaradni a sok idegen között, úgy éreztem, csak felesleges hátráltató tényező vagyok, akin mindenki csak nevet. Mondhatni leblokkoltam, levegőt is alig kaptam, éreztem, hogy fizikálisan rosszul vagyok, és közel voltam ahhoz, hogy hazarohanjak. Dühömben és szégyenemben elsírtam magam, amikor nagyjából egyedül voltam.

Mi ez? Szociális fóbia? Vagy csak inextrovertált vagyok? Fogalmam sincs, mit tegyek, semmi sem használ. Aludni sem birok, annyira rágörcsöltem. Szeretnék valamit tenni ez ellen, mert olyan nincs, hogy nem megy, csak nem tudom, egyedül menne-e. Tudtok adni valami tanácsot? Már nagyon kétségbe vagyok esve, úgy érzem, kész idegroncs vagyok.


17/l


Bocsánat a hosszúságért..


2017. júl. 28. 08:31
 1/2 anonim ***** válasza:
A serdülőkori hormonális változások hatással vannak az agy által irányított viselkedésekre és érzelmekre, ez különösen érvényes a nőkre, ahol havi rendszeres hormonális hullámzás is van. Jó megoldás a sok elfoglaltsággal járó napi tevékenység, aminek sikerélmény is a következménye.
2017. júl. 28. 08:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 A kérdező kommentje:
Köszönöm a választ, én is gondoltam hasonlóra, de amikor elkap a pánik, nem tudok olyasmire gondolni, hogy esetleg normális az, ami velem történik.
2017. júl. 28. 19:12

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!