Mi ez az erőszakos gyerekellenesség mostanában?

Engedd el a kérdést szerintem, mert 20-25 évesen még nagyon fiatalok vagytok, és sokan mondanak olyan dolgokat, amikről később gyökeresen megváltozik a véleményük. (Mondjuk ha valaki olyat mond neked, hogy „úgy nem találkozna veled”, az mindenképpen ostobaság és bunkóság.)

A te korodban a társaságomban még fel sem merült a családalapítás témája. Tudtam, hogy vannak barátnőim, akik szeretnének majd gyereket, de irtó távolinak tűnt ez még. Én speciel arról álmodoztam, hogy egy nagy boldog kommunában kéne élni… aztán ahogy egyre többet tapasztaltam az emberi jellemről, rájöttem, hogy ez egy rémálom lenne inkább. :)

Régen nem hittem, amit mondani szoktak, hogy a 30-hoz közeledve megbolondulnak a nők a gyerekért – de ezt is megtapasztaltam. Azt gondolom, nálatok is így lesz, akkor majd megértően mosolyoghatsz azokon, akik most beszóltak.

Attól eltekintve, hogy képtelen lennék gyereket vállalni, és ennek maga a gyerek az oka, van egy tippem arra, hogy mi sokak gondja az újdonsült szülőkkel, különösképpen anyukákkal. Ez pedig az, hogy onnantól kezdve elveszítik a barátok. Mert más téma már nem lesz, csak a gyerek így, a gyerek úgy, most "szopizunk", most "bekakiltunk", ilyen popsitörlő, olyan gyerekágy stb. Nyilvánvaló, hogy főleg a korai hónapokban ezzel telik az anyuka élete 0-24/7, ettől szabadulni nem tud, és jó Stockholm-szindrómásként nem is akar (nyilván nem az, de szép hasonlat), így mivel más nem történik vele, más inger nem éri, nyilván erről fog tudni a legtöbbet beszélni. A gond csak az, hogy ez a gyerektelen barátokat hosszú távon egy cseppet sem érdekli. Lehet beszélgetni eleinte sokat erről, mert törődnek az anyukával, tudni akarják, hogy van, stb., de ha két hónap után sem tudnak másról beszélgetni, az elveszi az ember kedvét attól, hogy közeli viszont ápoljon az anyukával a továbbiakban, és elkezd távolodni, lazítani a kapcsolaton. Ilyenkor szokták a közeli barátokat lecserélni a hasonló helyzetben lévő, ún. játszóteres anyukák, akik hasonló élethelyzetben vannak, tanácsokkal tudnak szolgálni egymásnak.

Ellenben én továbbra is úgy látom, hogy az átlagember szemében akkor van szálka, ha valaki nem akar gyereket, mert akkor letér az egyén a társadalom által elfogadott életpályáról. A legnagyobb gond az, hogy olyanokra is ráerőltetik a gyerekvállalást, akik erre nem alkalmasak, adott esetben tudják is magukról, de befolyásolhatóak. Ezekből lesznek a csecsemőgyilkosok, a bántalmazók, idegroncsok. Arról ne is beszéljünk, hogy a leginkább azok szaporodnak, akiknek nem kellene, mert társadalmilag, szociálisan és gazdaságilag semmilyen hasznuk nincsen, de legalább buták mint a föld - bár ez sértő lehet a földre nézve.

Engem is irritálnak, ingerelnek az étteremben, vonaton, strandon, egyéb közösségi térben visító, hisztiző gyerekek. Egyszerűen beszakad a dobhártyám ahogy üvölt a vonaton, mint ha ölnék. És nem azért mert tényleg komoly baja van hanem csak hisztizik, játssza az agyát. A gyerekekkel csak ennyi bajom van nem gyűlölöm őket

Ami nagyon csípi a szemem az a “családok” piedesztálra emelése, hogy ők micsoda küzdelmes küldetést vállalnak magukra a társadalom érdekében, nevelik a jövőt, ezért minden eszközzel őket kell támogatni és ösztönözni...

Sokan a jövővel kapcsolják össze a gyerekáradatot, többek közt a kurmány is. Azt hiszik valamiért hogy a népesedés a gazdasági jólét alapja, hogy sok fiatal kell, akik megtermelik a nyugdíjat... ez ostobaság, a nyugdíjat nem a létszám termeli meg, hanem a gazdaság kibocsátási képessége, ami iszonyatos növekedésen ment keresztül és gyorsuló ütemben növekszik. A jövő jövedelmeit nem a tömegek fogják megtermelni a mezőkön robotolva (megsúgom, már most sem) hanem a magasan képzett szakemberek akik akár egész szektorokat automatizálhatnak. Nem a létszámbővülésbe kellene önteni az adófizetők pénzét hanem a meglévő emberek minőségének javítására: oktatás, egészségügy.. ezek a mostani kurmány számára uncsi témák. A butító kormánypropagandán keresztül üvöltik hogy a jó magyar nő az szüli ezerrel a jövőt... ez felerősíti sok gyerekvállalóban azt a torz önképet, hogy minden körülötte és a gyereke körül forog, azért van az ország, a világ és mindenki aki őt és a csecsén felnövekvő jövőt nem támogatja és ajnározza az szociopata kisdedgyilkos gyerekgyűlölő lehet csak.

Gyereket mindenki vállaljon saját felelősségére, ne követeljen mellé előjogokat, ne gondolja, hogy a társadalom a gyereke táplálásának van alárendelve. Az ég világon senkinek sem tesz azzal szivességet hogy kegyeskedik szaporodni, egész egyszerűen a saját ilyen-olyan génállományának a továbbvitelén fáradozik. Ne várjon el senki csak emiatt tiszteletet.

Úgy gondolom, hogy ez nem lenézés, hanem inkább totálisan túltolják már Mo.-n ezt a témát sokan, és emiatt lehet a t×k ki a témával kapcsolatban sokaknak. Kapjanak ilyen-olyan-amolyan támogatást a gyerekesek, de még a tömegközlekedésre is figyeljünk, na meg a parkolókra, de ha már itt tartunk, akkor engedjük őket előre a bevásárlóközpontok pénztáraiban is...

Minden a gyerekesekről szól, ami egy cseppet már sok.

Nekem alapvetően nem a gyerekekkel van bajom annak ellenére, hogy mi a férjemmel nem szeretnénk (magánügy a miértje).

Én amit látok a környezetemben (család, munkahely, ismerősök, utca) az az, hogy sok anyuka (azaz nem mindegyik, tisztelet a kivételnek) azt tudja felmutatni az életében, hogy fogamzóképes és ki tud hordani 2-5 gyereket. Emiatt úgy érzi, hogy övé a világ, aminek természetesen alkalmazkodia kell hozzá és a gyerekeihez.

A minap épp egy műemléken sikerült 3 gyereknek ugrálnia és arra rajzolgattak krétával, mire egy járókelő megjegyezte az anyukának, hogy talán nem kellene. Természetesen neki állt feljebb.

Egyre kevesebb a normális szülő és egyre több az olyan, aki az a tipikus "szülök a CSOK-ért, meg hogy ne kelljen dolgoznom, oszt jóvan.", a gyerek meg csak nő mint a gomba, de senki nem neveli és ezzel mások idegeire megy.

Remek példa erre a szomszédom, aki már a harmadikat szüli, a másik kettőt meg amikor teheti kitereli a kertbe és egész nap kint rohasztja őket, hogy ne kelljen velük foglalkozni. Ha nem az utcán (azaz az autóúton) fociznak, akkor torkuk szakadtából, telitüdőből üvöltenek mint a debilek. Konkrétan maximum a kutya neveli őket a kertben.

Rá lehetne fogni, hogy gyerekek, de sok gyerekes családot ismerek (pl.a másik szomszéd is), ahol ez nem számít normális viselkedésnek.

Az általad leírt utálattal még én sem találkoztam egyébként. De mondom, ahogy én látom a környezetemben, inkább mindenkinek az idióta szülőkkel van a baja.