Le szeretnék szokni a folytonos Messengerezésről. Hogy tegyem? Ötletek?

Igen, tipikus Z generációs lány vagyok, akinek ritkán látod a szemét, mert folyton lefelé néz és a mobilját nyomkodja. Azért böngészek általában a neten, mert unatkozom. Ritkán van olyan, hogy valami tényleg érdekel és utánanézek, inkább csak unalmamban pörgetem a Facebookot, Instagramot (meg a Gyakorit :D).

Ahol a legtöbb időt töltöm, az a Messenger. Mert egyszerűen szükségem van arra, hogy valakivel beszélgessek, hogy érezzem, hogy van ember, aki érdeklődik irántam, aki lefoglal, ha nem tudok mit csinálni, akinek azonnal elmondhatom, ha történt velem valami. Kicsit társfüggő vagyok (nem párkapcsolat, csak mindig kell pár ember, akihez szólhatok).

De ez már eléggé kezd elfajulni. Mindenkinek egyből visszaírok, amiről azt hittem, hogy nem gond, de már többször megszóltak miatta. Erről vagyok híres, hogy mindig online vagyok és a reakcióm azonnali. A múltkor aludtam 2 órát délután, eközben egy barátom írt. Amikor felkeltem, válaszoltam és ő megkérdezte, hogy hol voltam eddig. 2 órára tűntem el... Az exem is többször beszólt emiatt, hogy szánalmas, hogy ennyire itt élem az életemet, ha meg nem írtam vissza neki azonnal, kb 30 perc után már megkérdezte, hogy mi van velem, aggódik. A múltkor chateltem egy sráccal, miközben a metrón voltam. Amikor leszálltam, 10 percig nem írtam neki, mert hazasétáltam. Itthon újra elővettem a telefonomat és láttam, hogy tök más témában kezdett írni, mondtam is neki, hogy éles váltás. Válasz: Jó, nem írtál már semmit, gondoltam, kifulladt a téma.

Ezt úgy kell elképzelni, hogyha érzem, hogy rezeg a telóm, megnézem 1 percen belül. Erre munkában is van lehetőségem, mert laza olyan szempontból, hogy mobilozhatok bármikor (ha nem megy a munka rovására). Kezdem már kicsit én is gáznak érezni, hogy annyira elérhető vagyok. Biztos mások is jobban értékelnének, ha nem lennék annyira kéznél.

Telefonálni utálok. Olyankor nem mehetek wc-re, nem ehetek, ráadásul lehet, hogy éppen zavarnék valakit, vagy engem zavarnak, meg nem tűnhetek el 1 percre se a vonalból. Plusz kínos rész a vége, amikor már megunom és ki kell találnom valamit, hogy miért kell mennem. Ezért jobb a chatelés. Ott akkor írok vissza, amikor akarok/tudok, nem kell elköszönni, majd folytatjuk később, ha úgy van, plusz bármit csinálhatok közben és a legzajosabb bulikban is tudok írni, míg telón nem hallanánk egymást az emberrel.

Tudom, élőben a legjobb beszélgetni, ezt aláírom, de a barátaim nagy része másik városban lakik és havi-2havi egyszer találkozunk, akik meg közel laknak, ők sem érnek rá mindig, meg nyilván én sem, suli vagy munka mellett nem lehet akármikor találkozni.

Mégis azt szeretném, ha mondjuk 3-4 óránként lépnék csak fel és mondjuk ha tényleg nagyon nincs mit csinálni, akkor gépeznék/telefonoznék egész nap. Csak a magányt kéne megszoknom...

Ötletek?