Miben különbözik a kraft sör a sima, átlagos söröktől?

Leginkább abban, hogy nem spórol minőségen. Sörfőző mesterek díjnyertes receptjeit adoptálja nagyon gondosan a saját felszerelésére, szintén sörfőző mester, szintén elég sok díjjal a zsebében, jellemzően legalábbis. De kevésbé lehengerlő körülmények között is hasonló gondosság, próbálgatás, agyalgatás megy minden apró részleten. Friss hozzávalókból készíteni alap. Oxidációra hajlamos stílusoknál alacsony oldott oxigén, de legalábbis nulla (-közeli) hidegoldali oxigén-kitettség szintén alap. Maga a kraft fogyasztó világ szereti a fűszerek, gyümölcsök, esetenként zöldségek bevonását a repertoárba, ezek a receptek iszonyú sok munkával lesznek konzisztensen nagy megelégedéssel szolgálók, mire a fogyasztó poharába kerülnek. Elég sok főzde megköveteli, hogy szállításkor, raktározáskor és a polcon ne érje napfény az üvegeit (eleve úgy csomagolja szállításra), ne legyen a cucc soha bizonyos hőmérséklet fölött, mert ezek is mellékízek termelődését ill. az esetleges oxidáció gyorsulását okozzák/okozhatják, recepttől és megvalósításától függően. Ez mind gyakorlatilag nem létezik a nagyüzemi termelésben, ott nem szempont a remekelés általában, vagy ha mégis, akkor hirtelen kraft ár közelében lesz az a sör, sokkal kevesebb és sokkal kevésbé válogatott hozzávalóból még így is. Jellemzően magasabb szárazanyag- és aromatartalma lesz a kraft sörnek, de még ha 3-4%-os nagyon session sör készül, az is valahogy szebb, gazdagabb, még ha nem akar semmit villantani, mint pl egy session lager. Még ott is azért elő tud kunkorodni egy hintésnyi trópus, mert meghívnak téged arra picike aromakomlóra gondolkodás nélkül, szigorúan a stílus keretein belül maradva, nagyon ízlésesen persze.

Kevesen tudják, de árrés azért bőven van a kraftokon, és még így is szerencsés az, akinek pozitívra fordul a mérleg öt kemény első év után.

Nagy általánosságban minőségre jobb, de jóval drágább is cserébe.

A kisüzemieknél nem divat, hogy a malátát kukoricagrízzel üssék fel. Így a jellegzetes nagyüzemi savanykás íz sincs benne, és másnap a fejfájás sem jellemző.

A fejfájás nem a kukorica miatt van, lehet kraft minőségben mexikói kukoricasört is csinálni. A fejfájást leginkább a hőmérséklet emelésével siettetett élesztő határesetközeli kozmaolaj (=hosszabb láncú alkohol, angol forrásokban fusels) termeléssel sikerül okozni, ami jár egy fokozottabb acetaldehid termeléssel is. A kozmaolajoknak ízben van egy alkoholmelegség fokozó hatása, és ki tud bújni az alkoholszag is a sörből, ha magasabb a kozmaolaj tartalma. Ha mellé tennénk önmaga helyesen erjesztett változatát, annak sima íze lenne, nem volna se alkoholos, se alkoholmeleg. Az acetaldehid íz ha megjelenik, ilyen cideres-zöldalmás illetlenségként mutatja magát, ami bizonyos sörfajták kötelező eleme, de egy normál, specifikus stílus nélküli, alsópolcos lagerben nagy valószínűséggel ízhiba. Az acetaldehid gyakorlatilag az, ami az alkohol lebontásakor bennünk keletkezik, jó nehezen bomlik le, és addig másnaposságként mutatkozik az acetaldehid mérgezés. Jó hír, hogy vannak működő megoldások rá, amit már este jó megejteni, csak egy kiragadott példa: [link]

A "nagyüzemi savanykás íz" is a zöldalmásság lesz, meg persze a kissé túlhasznált élesztő is tud érdekes túrószagokat dobni, az is savanykásság-érzetet ad már a hab szagán is.