Miért gondolják Magyarországon, hogy a sör alacsonyabb rangú ital, mint a bor vagy a tömények?

Kérdező, nem jegyeztem meg, miket kóstoltam, mert mindig mások voltak. Most kóstoltam valami narancshéjas, kamillás búzát, az jó volt, de a nevére nem emlékszem. 2 deci 500 forintért azért elég húzós ár tegyük hozzá. Viszont nem volt jobb, mint a Primator búza. Az sem volt olcsó, 3 deci volt 500. Nekem amúgy melegben megfelel simán a Pilsner is meg a Soproni is.

Borból is persze jobb a Szent Andrea Merengő meg a Somlói Apátsági Juhfark, de én szeretem a kommerszebbeket is, nekem ízlik egy Taschner-féle reduktív is pl. vagy egy Kreinbacher.

Voltak ugyan korábban is már Magyar honban sörfőzdék, de a sör térnyerését a filoxéra járvány okozta. A szőlőgyökértetű az 1890-es évek végére a kötött talajon lévő szőlők 80-90%-át kipusztította.

A magyar emberek korábban inkább bort ittak, a gabonából kenyeret készítettek, vagy állati takarmányul szolgált. A régi gazdák úgy tartották, hogy sört csak azok a népek isznak, ahol nem terem már jó szőlő, annyira hűvös az éghajlat.

És még valami. Jó sört nehéz készíteni, mert a jó sörhöz jó víz kell. Sajnos hiába készítünk Magyarországon eredeti ír vagy német receptúra alapján söröket. Ha a vizünk nem éppen olyan, mint amilyen vízbázisra az ottani sörgyár épült, soha nem lesz olyan ízvilágú és minőségű az általunk készített sör.

@27: nem tőlem kérdezted, de azért válaszolnék. Az első és legfontosabb dolog, hogy a szar évjárat NEM kell, hogy szar bort jelentsen. A szar évjárat ideális esetben a termelőnek sz@r, mert tízszeres munkával tud összehozni tizedannyi bort. A fogyasztó ezt nem kellene, hogy megérezze. Azt természetesen megérzi, hogy egy hideg, özönvizes esős évben, mint 2014, más karakterű egy bor, mint egy kiegyensúlyozottabb 2013-ban, vagy egy forró aszályos 2012-ben, de a más karakter nem szabadna, hogy sz@rt jelentsen. Ami azt illeti, 2014-ben is születtek remek borok, főleg fehérben (hasonlóan 2010-hez, ami hasonlóan hideg, esős év volt, mégis elképesztő jó borok _is_ készültek akkor). Csak ez tényleg hatalmas mennyiségi és energiaráfordítási áldozattal jár termelői oldalról. Mennyiségivel is, mert az özönvizek ellenére kint kell hagyni a szőlőt a tőkéken, ameddig csak lehet - és bizony így elrohad még a maradék jó része is. De aki bevállalta, hogy nem a termés teszem azt, 70%-ának int búcsút, hanem 90%-ának, az jó borokat csinált 2014-ben is. Meg mondjuk nem ártott mindenkinek villámgyorsan kigyógyulni a Jásdi-kórból, miszerint botrytiszes szőlő nem való száraz borba.

Egyrészt. Másrészt akadt, aki a legjobb szándéka ellenére sem tudta a színvonalat tartani 2014-ben, főleg kékszőlő esetén, ahol a fenolos beéréssel sok helyen komly gondok voltak, akárki akármit csinált. Ennek megfelelően sok borász vagy olcsóbban adta/adja a 2014-es borait, vagy pedig a felsőbb szinteket képviselő borokat nem jelentették meg 2014-ben, és az alapborokba került (alapboros áron) a csúcskategóriásba szánt szőlő is.

Aztán persze van, aki sz@rt csinált drágán. De ez nem a jó értelemben vett bortermelőkre, pincékre jellemző, hanem a borgyárakra. Ha sz@r 2014-es borokat sikerült beszerezni, változatlan áron, szimplán rosszul válogatsz borokat.

tegnap 20:21

Akkor sem igazán számítana, hogy mit ittunk vagy nem ittunk 150 éve, ha úgy lett volna, ahogy mondod. A szocializmusnál régebbi korszakok gyakorlatilag nem befolyásolják, hogy a mai magyar mit gondol 1-1 italfajtáról. (Hacsak nem azt akarod megmagyarázni, hogy a magyar genetikailag vonzódik a borhoz...) És egyébként is egy minőségi italként ismernénk a sört, hogyha a századforduló határozná meg a sörös szemléletünket.

Össznépi szinten a filoxéra idején nem volt olyan hatalmas térnyerése a sörnek, mert ehhez nem volt elég olcsó. A megfizethető bor helyét általánosságban az égetett szesz vette át, azon belül is leginkább az ipari krumpliszesz. (De az sem csak a filoxéra miatt, hanem korábban is, a filléres ipari szeszgyártás terjedésével. Az 1840-es években már mindenhol sokkal olcsóbb volt a krumpliszesz a bornál, és kitalálhatod, hogy a nép melyiket választotta. Széchenyi már ekkor be akarta tiltani a töményet, mert össznépi alkoholizmus kezdett kibontakozni.) Pont 1890-es adat szerint 1 liter sör 36 krajcár, 1 liter bor 30 krajcár, 1 liter erős (kb. 55%) krumpliszesz 10 krajcár. Ez nem egészen úgy fest, hogy sört ittak bor helyett... mondjuk emlékeim szerint 90-ben már teremtek az újratelepített tőkék.

Gabonából egyébként mindig is szeretett a magyar szeszt főzni, hogyha helyi bor nem volt, vagy nem volt elég. (De mivel az utóbbi 100 évben már csak finomszesz formájában ismerjük, úgy elfelejtettük a „gabonapálinkát”, mintha sose lett volna.) Mivel a sörfőzéshez is ugyanaz a tudás és felszerelés kellett, az 1700-as évektől általánossá vált a szeszfőzdék közt, hogy sört is főztek.

A magyar sörnek pedig a víz a legkisebb baja. A víz csak egy szar kifogás, mikor meg kell magyarázni, hogy a magyar licenszes sörnek mérnincs köze az eredetihez. Merthát „természeretesen ugyanaz a recept, ugyanaz az ízvilág”. Miközben már az összetevők listája és az alkoholtartalom sem ugyanaz.

28as te manipulatív vagy és nem is érdekel a mások véleménye. Mit vársz?

Szánalomból elkezdem majdagyarázni, melyik sör amit érdemes kóstolnod, melyiket hagyd ki?

Ahhoz visszább kell venned arcból. Mert beléd egyenlő kár, bármilyen sör.