Volt már olyan időszak az életedben, amikor anyagi okok miatt nem volt mit enned, vagy csak nagyon nehezen jutottál ételhez?

Volt. Egyetemistaként. Volt, hogy napi egy zsömle volt az adag, de profi voltam a "semmiből valamit" ételekben is, pl liszt-só-víz begyúrva valami tésztafélének, megsütve sütőben (vagy ha belefért, akkor olajban). Vagy éppen vízbegríz: a búzadarát úgy elkészíteni, mint a tejbegrízt, csak éppen tej nélkül.

Nem vagyok benne biztos, hogy a mai fejemmel újra végig tudnám csinálni.

Nyilván sok embernek a gyerekkora jut eszébe.

Nálunk sokszor volt zsíros-cukros kenyér vagy paprikás krumpli nokedlivel minden nélkül.

Volt, igen. Egy butaság miatt adósságcsapdába keveredtem. Két helyen dolgoztam, hogy fizessem a hitelt és az albérletet, kajára nemigen futotta.

Volt, hogy már csak egy zacskó lisztem árválkodott a szekrényben, vízzel keverve ettem 4 napig. Volt, hogy tésztát kifőzve üresen, mert épp csak az maradt. Volt, hogy csak 50 forintom maradt, amiből vettem egy kis zacskó vaníliáscukrot, és azt eszegettem 2 napig. Ha találtam a földön egy elhagyott 100-ast, megvolt a napi kajám, 5 db zsemle.

Kegyetlen évek voltak, azóta kifizettem az adósságomat, munka mellett tanultam is, lett normális szakmám, amivel jól keresek.

Igen, 6éve volt kb. Első és utolsó, hogy építőiparban dolgoztam. Az állandó munkából nagyon kevés óraszámot dolgoztunk, mert a brigádvezető elvitt minket egy nagy maszekmunkára, amit végül nem fizettek ki. Következő fizetésig (akkor már otthagytam őket, újból irodai dolgozó lettem) az utolsó napokban annyira elfogyott a pénzünk, hogy lepény kenyeret sütöttünk és zsírral ettük meg. Rettenetes volt az a kilátástalanság, de megoldódott.

35F BP