A gyermekvárás volt a legboldogabb időszak az életedben?

Összességében nekem igen. Mármint megvannak a maga nehézségei és mélypontjai, de alapvetően amióta teherbe estem, kicsit úgy érzem magam, mint amikor az ember egy felfújhatós matracon lebeg a víz tetején. Nagyon nyugodt, békés, elégedett vagyok, ami lelkiállapot rám eddig korábban még sosem volt jellemző. Féltem is tőle, hogy a hormonok majd mit hoznak ki belőlem, de igazából sosem voltam ennyire érzelmileg stabil, mint most :D

33 hkm

Nekem az volt, igen. Szerettem a terhességet (bár voltak rossz pillanatok), összességében álomterhesség volt, a férjem mindenben mellettem volt és büszke voltam a pocakomra, vidám és nyugodt kismama voltam.

Sajnálom akinek rossz volt, ismerek olyat akinek nem volt könnyű, vagy egyedül hagyták:(

A legkevésbé sem, iszonyú nehéz terhességem volt. Hetekkel korábban meg is kellett születnie. Egy szükséges rossznak éltem meg azért hogy családdá válhassunk, amit egyébként nagyon vártunk. Persze számomra is voltak azért nyugodtabb időszakok benne és van néhány szép emlékem de sajnos így is több a negatív, fájó emlék.

De örülök hogy sikerült végig csinálni, hálás vagyok a fiamért. Viszont többször nem merem bevállalni.

Nem

Előtte, az első hónapok. hogy próbálkozni kezdtünk.

Amúgy én szerettem terhesnek lenni

A 2. Az kicsit aggódós volt, de jó volt.

/ nem voltak kifejezett terhestüneteim/

Nem igazán.

Az első trimeszterben 2x véreztem be így elég stresszes volt a helyzet, a második trimeszterben sokat fájt alul a hasam és reménykedtem hogy minden rendben lesz a babával, a harmadik trimeszterben azon gondolkodtam végig hogy legyen kész minden mire jön a baba. Plusz szenvedtem mert baromi nagy lett a hasam és sehigy sem volt kényelmes aludni, sokszor nem kaptam rendesen levegőt szóval az egész stresszes volt.

Maga a szülés az jobb volt. :)

Nem szerettem terhes lenni.

A 16.hétig nagyon rosszul voltam. Terhességi vészes hányás, állandó hányinger, fejfájás, fáradékonyság, fejfájás, szag érzékenység, undor, stb, stb, stb..... Aztán kicsit könnyebb lett bár nem tudtam egy jó ízűt enni, undorodtam az ételekről, de szerencsére akkor kezdődött a dinnyeszezon, imádtam a 22.hétig, amikor kiderült, hogy terhességi diabéteszem van. Kezdődött ismét, hogy nem tudok enni, amit tudtam volna azt nem volt szabad. A 26.héten epegörccsel kerültem kórházba. Onnantól kezdve kb havi egy epegörcsöm is volt, aminek a fájdalmára nem tudtam bevenni gyógyszert a terhesség miatt, így szenvedtem. 30.héttől jött a folytonos pisilési inger. Éjszakánként 6-10 alkalommal keltem fel pisilni. Alig aludtam.

Epekedve vártam, hogy újra ura legyek a saját testemnek. (jobb kint mint bent)

Nagyon szeretem a fiam. A szülés könnyű volt. Az epegörcsök sokkal jobban fájnak mint a szülés. Pedig 28 órát vajúdtam, ebből 18 órát 2 perces fájásokkal, de a vége császár lett.

Kedves Kérdező!

Nekem igen.

Pedig előtte volt egy missed ab.-om ,szóval végig aggódtam.

Mindenféle tünetem volt, az első az álomkór,pár hétig csak dolgoztam meg aludtam.

Kajaundorom volt kb mindentől, ez később változott, akkor meg a nagyon sok lett a savam.

Nagyon sok savam volt,semmi nem segített, kb azt éreztem hogy a fülemen jön ki a sav, égett mart, ez végig kísérte az egész terhességet,a szülés utáni napon már nem volt savam.

Nagyon fájt a csípőm a forgóm, a 28. héttől alig bírtam járni,és ingadozott a vérnyomásom.

Én nagyon hízékony vagyok , mindenki mondta hogy disznó leszek, hát nem, terhesen 7 kilót híztam, életemben először éreztem magamat csinosnak,sőt nagyon jól éreztem magamat a testemben(majd szoptatás alatt feljött 25 kiló,hormonháztartás teljes felborulása, kezdődő korai klimax,több hónapos orvoshoz járkálás után annyit mondott az endokrinológus, hogy hiába van megveszve minden hormon értékem,nem ad semmi gyógyszert diétázzak)

Nagyon szerettem ahogy mozog a baba bennem.

Én nagyon szerettem kismama lenni, minden problémám ellenére.