Válogatásról le lehet szokni? Hogyan?

Az ember ízlése sokat változhat, az tuti. A listádon szereplőket a lecsó kivételével én sem eszem meg, de a lecsót is csak akkor, ha zöldpaprika szinte semmi nincs benne. Pedig sosem voltam válogatós, de az életmódomba nem akármi fér bele, finoman szólva. S abban igenis válogatós vagyok, hogy hogyan készítenek el egy ételt. Nincs ezzel semmi baj, majdnem mindenki ilyen. Ha éheznék, sok mindent megennék, nem halnék éhen az étel mellett, de ha választhatok, nyilván nem eszem olyat, ami nem ízlik.

A te helyzeted speckóbb, rád különösen negatívan hat az ilyesmi, nálam ilyen nincs.

Ha magadra főzöl s azért normálisan eszel, jó ételeket s mindent beviszel, amit kell, akkor nem tartom problémának, hogy nem eszel meg akármit. Egy nyersvegánt (csak választottam egy igen korlátozottan étkező típust) sem egyszerű vendégül látni egy normál embernek, mégsem gondolja, hogy meg kéne változnia. :)

Ugyanígy vagyok én is. Nagyon ritkán kívánok meg valamit, boltban se tetszik semmi. Általában azért teszek be valamit, hogy éhen ne haljak azért. Sovány nem vagyok, mert eszek csak rohadtul nem élvezem. Legtöbbször semmi kaja nincs vagy olyan amit nem szeretek. Párom és a családja rólam is mindenféle kedveseket gondol, hogy válogatós elkényeztetett hülye p.csa vagyok. Pedig én gyerekként se voltam válogatós.

Amiktől rosszul vagyok: felvágottak, magyaros ételek (paprikás krumpli, rakott krumpli, gulyás, töltött káposzta), puding, halak és minden zsírban tocsogó.

A lecsónak az illatát imádom, de az izét nem szeretem. A lángos izét imádom, de a fele után hánynom kell a zsírtól.

Mondd hogy kényes a gyomrod, ezzel nem tudnak vitatkozni. Mégsem akarhatja a rokonság hogy rosszul legyél az ebédtől.

Magadnak főzz amit szeretsz, próbálj újabb és újabb elkészítési módokat és fűszerezést. Hátha valamit megszeretsz.

Teljes rosszindulat nélkül kérdezem, hogy anyukád jó szakácsnő? Jól főz? Mert én úgy vettem észre, hogy azok nagyon válogatósak, akiknél otthon az anyuka nem főzött valami jól, így sok rosszul elkészített ételt csinált, ami aztán a gyerekben nyomot hagyott és naná, hogy nem szerette.

A volt párom is pl utálta a lecsót. Sosem értettem, hogy lehet. Aztán egyszer ettem náluk. Na, utána már értettem.

Valami borzasztóan félresikerült példány volt. És azt mondta, az ő anyuja mindig így csinálja. Utána egyszer anyum is készített és abból, mikor evett, elkerekedett a szeme, hogy ez ilyen jó is tud lenni.

szerintem le lehet

én is válogatós voltam(vagyok) de sokszor ráveszem magam hogy valamit megkóstoljak így most már több ételt megeszek (pl: rakott káposzta stb.)