Lehetséges, hogy egy olyan ételt amit imádtunk/utáltunk megutáljuk/megszeressük azért mert rossz/jó emlék fűződik hozzá?

A megutálás a könnyebb nálam, betegség előtt azt ettem utoljára, aztán hánytam, és már utálom is.

Olyan még velem nem volt, hogy így szerettem meg valamit.

Nyilván lehetséges, de velem ilyenek nem történtek, azt hiszem. Olyan volt, hogy megszerettem valamit, de különösebb okom nem volt rá, egyszerűen megváltoztam vagy egy ételnél kiderült, hogy abban az egy formában szerintem is ehető...

A megutálás nálam extrém nehéz. Egyszer megutáltam a hagymalevest egy egész hétre, amikor nem volt pénzem és elfogyott minden, kvázi ecetes-sós vízben főtt hagyma maradt a hagymalevesből. Na az rossz és a rendesre se tudtam jóízűen gondolni egy hétig. De utána ugyanúgy rajongtam érte tovább. Ha betegre eszem magam valamiből (ritka, mert nem vagyok mazochista, de azért van, hogy később esik le, hogy sok), akkor sem utálom meg.

Olyan van, hogy valaki nem szeretem emberre emlékeztet egy étel, de attól még finomnak érzem, csak kicsit rontja el az élményt a dolog, emiatt ezeket kerülni is szoktam.

Persze. Én például azóta nem tudok "nyersen" kolbászt enni, hogy egyszer kiskoromban ettem vajas kiflivel, és rá 10 percre viszont láttam az egészet. Eleve nem szeretem a puha húsokat (puha alatt már azt is értem, amit könnyen ketté lehet harapni), de az, hogy még ez is megtörtént...

Azóta egyszer már visszaszoktam, de megint történt egy hasonló. Bár azt vírus okozta, azóta tartósan undorodom a kolbásztól, ha nem sütve van mondjuk pizzán, vagy melegszendvicsen.