Miért nem tudnak emberek palacsintát sütni?

Én is kérdeztem már ezt itt, amikor már kezdett zavarni, hogy hetente 2-3 kérdés a palacsinta-sütéssel kapcsolatban.

Persze, megkaptam, hogy örüljenek neki, hogy ez nekem nem gond, de aki még csak most tanulja, és kérdez, annak válaszoljunk.

Lehet, hogy szerencsém volt, hogy az én anyum maga mellé vett a konyhában, és szinte mindent úgy tanított, hogy magyarázott, mutatta, magyarázott, itt van, most te csináld, ott állt mellettem és rögtön szólt, ha valahol valamit nem jól akartam.

Pedig a palacsinta sütés is pont olyan, mint az egyéb tészták sütése: gyakorolni kell, és előbb-utóbb sikerül.

Mert nem tudják kikeverni a tésztát vagy nem tudják megforditani vagy gagyi a sütőjük.

Sokáig én se tudtam,mert egyedül,netről tanultam meg főzni plussz nagymamám telefonos távsegitséggel segitett,de a palacsinta mindig odaégett.aztán kaptam tefalosat,azóta annyira megy,hogy vettem mégegy sütőt,kettőt tudok egyszerre,gyorsabb.

Akkor te már nagyon szuper lehetsz, 3-aska!

Én csak egy kézzel csinálom, igaz, hogy magamnak azt a néhány db-ot megsütöm seperc alatt egy kézzel is.

(Másrészt szerintem az csak mese, hogy a sütőn múlik. Én annak idején a békebeli fekete palacsintasütőn tanultam, akkor sem égett le, a teflonnal sem ég le) No de mindegy, a lényeg, hogy ma d.u. csinálok egy adagot vacsira, fincsi is lesz!

Egyébként szerintem olyanok is vannak, akik direkt brahiból teszik fel a kérdést, már csak azért is, hogy akik veszik a fáradságot, hogy válaszoljanak, kiakadjanak.

Hiszen, ha nem kapnának választ, és rákényszerülnének arra, hogy megkeressék és elolvassák, hogy korábban mások milyen válaszokat kaptak, akkor talán egy idő után meg is szűnne az ismételt kérdés-feltevés.

Pedig olyan egyszerű: 2 tojáshoz kb. 2,0-2,5 dl tej, abba annyi liszt, hogy amikor símára kavarom, a kanál után az edény alján maradjon egy pici üres hely, tehát hogy a kavarás nyomán szinte elhúzzam a tésztát a lábas alján egyik helyről a másikra. Más szavakkal mint a hígabbra kevert nokedli tészta.

Ehhez apránként adagolni annyi tejet, vizet, hogy olyan állagú legyen, mint a hidegen, dermedten folyó olaj.

Soha nem dekázok, nem decizek, mindig csak azt nézem, hogy amit kavarok, annak milyen az állaga. Ha sűrűsödik, lehet hígítani. Ha híg, lehet ugyan sűríteni, de az már sokkal bonyolultabb és nehezebb.