Hogyan tudnám lelkileg rávenni magam, hogy visszatérjek a mindenevő étrendre?

Az idei lesz már a hatodik évem, hogy vegetáriánus vagyok. Nem épp egy klasszikus indok vezérelt, amikor átálltam, inkább a "különcködés", meg a felsőbbrendűségérzet. Egyrészt idegesített, hogy körülöttem mindenki húst is tartalmazó ételt fogyaszt, másrészt a prolik "érvei" arra sarkalltak, hogy ne tartozzak többet ehhez a csoporthoz. Tudjátok: "az ősember fogazata is arról árulkodik, az ember mindenevő", "de hát hogy eszel így gyrost, miután a La Fiesta-Kobra energiaital kombótól széthánytad magad a Blahán!?", "Az igazi férfi nem bírja hús nélkül" stb.

Időközben, miközben vegetáriánus módon táplálkoztam, rájöttem, milyen egyoldalú módon táplálkoztam korábban. A szokásos, vegán körökben népszerű alapanyagokon (pl. szejtán, jackfruit, padlizsán, gomba etc.) túl - receptek után kutatva vagy az éttermi kínálatot böngészve - egy csomó olyan húsos ételt is megismertem, amibe korábban bele se gondoltam, hogy léteznek.

Ma már szívesen visszaváltanék, mert úgy érzem, kiegyensúlyozott, változatos, élvezetes és nem utolsósorban egészséges, húst is tartalmazó étrendet tudnék megvalósítani, belsőségek, a disznó lehetetlen testrészei, rántott hús és hasonló moslékok nélkül.

Viszont az anno váltásra sarkalló kettes szempontom továbbra is megvan; valahányszor alaposabban elkezdem tervezni a húsos étrendet, valahogy mindig belebotlok ezekbe a kőkorszakban ragadt idiótákra. Legutóbb például egy ostoba, sokadjára riposztolt Tibi atya "mém" alatt futottam bele ilyen "véleményekbe".

Hogyan függetleníthetném magam ezektől az emberektől és az ostobaságaiktól?