Teljes hittel élő vegán nők, ti semmiképpen nem jönnétek össze egy olyan férfival aki nem követi a ti táplálkozási mintátokat?

Én vegán vagyok, de a párom nem az. Már együtt voltunk, amikor áttértem erre az életmódra. Nagyon szereti a főztömet, nyitott az új dolgokra. Itthon én csak vegán ételeket készítek, de ezeket Ő kedve szerint kiegészítheti állati termékekkel, szüleinél, s az én szüleimnél is eszik húsos ételeket.

Nem célom őt áttéríteni, elfogadom, hogy ő máshogy étkezik, mást szeret, ahogy ő is elfogadja az én életstílusomat. S ő nem tartja elképzelhetetlennek, hogy áttérjen a vegán életre.

Mert a hús iszonyat büdös, és nem szeretnék fölötte órákat állni öklendezve. Szintén nem szeretnék olyan lakásba hazajönni, ahol hullaszag terjeng. A legtöbb vegetáriánusnak eléggé jó lesz az orra egy idő után.

A hideg húsoskaják annyira nem erős szagúak, azt elviselem. Emiatt nincs baj a macskakonzervvel se, mert azt se kell főzögetni-sütögetni. Szóval ameddig jó neki a hűtött hús, addig nincs semmi baj.

Én vegán vagyok, de kimondottan kerülöm a vegetáriánus pasikat... Szóval nem gond a táplálkozása, bár valószínű hogy nem fogunk együtt húst sütni, és nem főznék neki hússal sem (de amúgy sem főzök pasinak :)

Semmiképp nem jönnék össze dohányos pasival.

Én vegetáriánus vagyok, nem vegán de ha nem baj, írok.

Itthon 80%-ban csak vegetáriánus ételeket főzök, ha kerül hús a párom ételébe, akkor az abban merül ki, hogy nejlonkesztyűben beleszórom a szalonnát, lerakom a boltban megvett filézett húst, esetleg bepácolom, bepanírozom neki (kisütni ő süti, mert félek a fröcsögő olajtól:). Ha sütőben kell sütni, az ellen nincs kifogásom, befűszerezem aztán beteszem. Az orromat meg próbálom csukva tartani.

Ha vendégek jönnek, nekik közösen készítünk húst. Ilyenkor a párom klopfolja, vágja, tisztítja, bőrözi, stb., de a főzésre vagy sütésre én ügyelek, mert ő nem tudja olyan szépen elkészíteni. Ő kóstolgatja a leves levét, és ha kell, adok méghozzá fűszert, stb.

Engem nem zavar, hogy ő nem vegetáriánus, hiszen tiszteletben tartja az én életmódomat, ha boltba megyünk, minden zöldséget-gyümölcsöt rám akar tukmálni, hogy egyek csak, amit megkívánok. Sosem viccelődött velem ezen a téren, sosem volt tiszteletlen az elképzeléseimmel szemben, sőt - rengeteg új dolgot, zöldséget, sajtféléket, gyümölcsöt, magvakat kipróbál miattam. Nem kéri, és főleg nem várja el, hogy húst készítsek neki - de szeretem őt, és ha meg akarom lepni, amikor hazatér munkából, akkor nem törik le a kezem, ha egy kis szalonnát is szórok az ételre (hiszen ha én nem teszem meg, megtenné ő, ez csak kedveskedés kérdése - ahogy írta valaki: a macskának is adok húsos tápot).

Nyilván örülnék, ha ő sem enne húst, egyszerűbb lenne az élet. De ez nem kritérium, nem vitatéma, és nem konfliktusforrás nálunk. Én elfogadom, hogy ő szereti, enni akarja, ő elfogadja, hogy én nem.

Nyers húst, egész csirkét, pörköltet és társait azért nem én készítek, mert egyszerűen ahogy valaki mondta: undorodom a szagától. Nem vicc sajnos, hogy hullabűze, dögszaga van a nyers húsnak. Azokat is undorítja többnyire, akik fogyasztanak húst.