Mi a véleményeek arról a szülőről, aki vallása miatt (adventista) az alig 4 éves, illetve totyogó gyermekét is vega kajákkal táplálja?

A tegnapi 14:57nek!:)

Nem értek teljesen egyet veled, mert egy: nem óvónéni mondta h együnk húst hanem doktorált, tanul tapasztalt orvosok. Kettő: persze hogy nem volt rák, meg asztma régen. De nem azért mert nem ettek húst az emberek, családok, gyerekek, hanem azért mert abban az időben nem volt spray, meg kőolajfinomító, meg gyár meg autó, autó, autó. Ami volt friss levegő, tehén kaka, kert, foci a porban, nem volt műanyagjáték, és domesztosz. Hanem ecet, meg szódabikarbóna. És tudod mi volt még:? fehér kenyér amit otthon sütött anyu, paprika, zsír, szalonna jó sok. Meg frissen fejt tej. Nagyanyáink még mosták a pelenkát, és nem "dobták" ki. Na és volt disznótor meg kolbász. (Nem mindig) De egy parasztember vagy gyerek nem lakott jól túrógombóccal vagy salival. Nincs bajom a vallással, egyikkel sem! De az a gyerek nem dönthetné el maga majd ha nagy lesz hogy mit szeretne. A másik, igen is lehet jó minőségű ételeket kapni, csak nem a szupermarketben hanem a hentes bácsinál, és még mindig van finom nem dobozos tejcsi ami látott is tehenet, a piacon vannak mamikák akik tényleg termesztik a zöldséget. Tudom gyors világban élünk, de akkor lassítsunk és figyeljünk oda mit eszünk. Nem kell adventistának lenni azért hogy finomat adj a gyereknek. Csak néha a hosszabb utat kell választani...

Minden szülőnek joga van azt adni enni a gyerekének amit jonak lát.

Amig nem beteg v semmi jele annak h ez hátrányos lenne az egészségére addig csak egye azt amit a szülei adnak nki.

Én gyerekkoromba mindig beteges voltam ("normál " étkezés volt)és 12 éve miota nem eszem hust még hirét sem hallottam betegségnek,orvosnál azota nem jártam.

Jöhet a komment !!!!!

Egy szülő sem fog olyat adni a gyerekének, ami szerinte árt neki.

Gyerekek milliói nőnek fel hús nélkül, és gyermekek ezrei szinte csak húson, halon.És mind egészségesek.

Ezek a gyerekek orvosi felügyelet alatt vannak, ha valami hiányzana nekik, észreveszi rajtuk az anyjuk, az orvos fog tanácsot adni.

"És tudod mi volt még:? fehér kenyér amit otthon sütött anyu, paprika, zsír, szalonna

jó sok." Csakhogy több nap volt, mint kolbász!

"Meg frissen fejt tej"-a piacra, meg tejfölnek. Nem adtak a gyereknek sem, csak egy bögrével. Képzeld el, ha volt 8 gyerek!"

És nemhogy túrógombózccal, de hajába sült krumplival, és üres kukoricakásával, vízben főtt babbal is jóllakott.

Vagy néha vackorral meg papsajttal.

Igen, volt fehér kenyér: karácsonykor, húsvétkor, szüretkor. Máskor barna, egy hetes, vagy tészta, dióval, mákkal, káposztával. Suhintott leves.

És évente legalább 12 hét böjt, amit ha a gyerek nem is koplalással töltött, de nem kapott zsírt, húst ő sem.

Parasztember régen vasárnap evett húst, s szalonnát, kolbászt amíg tartott. Apa. Hogy dolgozni tudjon. A gyerek többször lekvárt, kását, sós kenyeret, aszalt gyümölcsöt.

Szegény ember: vízzel főz! A tejnek megvolt a helye, s nem 40 litert adott a tehén(akinek volt), mint most, hanem 8-at. 10 emberre, vajnak, tejfölnek, túrónak, esetleg sajtnak.

De! A házi csirke, disznó nem volt stresszes, se vegyszeres. Nem húst hússal evett a magyar ember sohasem. Sok teljes gabonát, hüvelyest, zöldséget, gyümölcsöt, diófélét,gombát, némi tejterméket,zsírt, kevés húst.És sokat volt a friss levegőn.

A néprajzi emlékekből, a húsevésről(a régi falun volt jó sok hús elképzeléshez)

"A legelterjedtebb kedd, csütörtök, vasárnap húsevőnap elv mellett a 20. században az Alföldön a heti étrendnek volt egy olyan elismert változata is, miszerint a vasárnap mellett nem még kettő, hanem csak még egy húsevőnap elvárt a héten, mégpedig annak derekán, csütörtökön, gyakran azonban éppenséggel szerdán. Egyelőre nem tudjuk, hogy leépülés jele-e a legutóbbi változat az alacsony húsfogyasztás körülményei között, vagy esetleg a heti étrend intézménye késői terjedésének következménye. Az Alföldön viszonylag gyakori egyfogásos étkezések, azokon a szárított tarhonya, lebbencs sűrű nyári használata (levesként vagy tésztakásának) azokban a kisbirtokos családokban is, ahol az asszonynak is részt kellett vennie a mezei munkában, továbbá a széles körű református háttér, mind arra mutatnak, hogy a heti étrend intézménye itt, legalábbis bizonyos társadalmi körökben, a 20. század első felében éppenséggel terjedőben lehetett (Ecsedi I. 1935: 236–245; T. Bereczki I. 1986: 38–42., 50–52).

Ahogy az idézett eset is mutatja, húsevőnapon nem volt feltétlenül húsétel. Nagyobb munkák, kaszálás, kapálás, aratás, cséplés idején azonban a húsevőnapok húsos betartására törekedtek; ha a családdal napszámos is dolgozott, akkor pedig különösen. Ennek elmaradása rosszallást szült, és önsajnálatot keltett. Ezzel szemben a legnagyobb munkák idején – az előírt absztinens naptól eltekintve – a mindennapi húsételt közfelfogás megengedte. A 20. században a helyhatóságok természetesen nem foglalkoztak már a parasztok étkezéseivel. Ennek ellenére ritka volt a fő munkaidőben előforduló sült tészta vagy háromfogásos étrend. Mindkét összeállítás vasárnap gyakoribb. A kívánatosnak tartott vasárnapi étrend egyébként húsleves hússal; húsleves, főtt hús mártással; káposzta hússal; pörkölt; sült tészta ételek legkülönbözőbb kombinációiból állt, egy-három fogásból. A Magyar Néprajzi Atlasz erről szóló 439. térképlapja további elemzést érdemel."

"„A földmíves ember már reggel három órakor felkel s megiszik egy ital pálinkát, négy órakor már mindenki készen van ... s mennek ki a munkára. Nyolc órakor frustukolnak, kenyeret, szalonnát, túrót, ha ezt is ad az asszony, és hagymát, ha nincs más; zöldpaszulyt lében (fuszulykalé) vagy árvatésztalevest, ha kemény a munka; délben van paszuly, kaszáslé, néha kockás is; kilenc órakor vacsoráznak, mégpedig borsót, vagy juhhúst almás étellel.”"

"„Evéskor a nagyszülők a csirke húsosabb részét, a combokat, az apa a mellét, a nyakát, a gyerekek a szárnyakat, máját, az anya általában a püspökfalatját, vagy a hátát kapta,..."

Érdekes dolgot olvastam az akceleráció kapcsán:

Magasságunk, testalkatunk és táplálkozásunk között tehát komoly összefüggés van. A jelenség magyarázataként szolgáló hiánytáplálkozás, bár mennyiségében valóban meghaladja a múlt emberei által elfogyasztottakat, minőségében, vitamin-, ásványisó-, nyomelem-, azaz vitálanyag-tartalmában messze alatta marad. Ez gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt a csontrendszer károsodásához vezet, amelynek egyik jellegzetes megnyilvánulása a csöves csontok megnyúlása.

Ezen összefüggések nem ismerése természetesen egészen más következtetések levonására késztethet. Így egy holland vizsgálatban a vegetáriánusok gyermekeit alacsonyabbnak találták a normál népesség gyermekeinél, amelyből a vizsgálatot végző kutatócsoport arra a megállapításra jutott, hogy a vegetáriánus gyermekek táplálékából a fejlődésükhöz szükséges valami hiányzik. Ennek a fentieket ismerve éppen az ellenkezője igaz. A vegetáriánusok gyakran egyéb szempontból is tudatosabb étkezési magatartása statisztikusan bizonyítható jobb egészségi állapotot eredményez. A gyermekeknél tapasztalható alacsonyabb testméret nem valaminek a hiányára utal, hanem az életfontosságú anyagok meglétére, amely a fentieket ismerve magasságukban is tükröződik.

[link]