Vonzás törvénye- mi van ha félek attól amit szeretnék magamhoz vonzani?

Attól, hogy félsz tőle, ugyanúgy bevonzhatod.

A félelmed okát ismeretlenek valószínűleg nem tudják megfejteni...

De esetleg ha próbálod magadban rendezni, nyugtatni az illetővel kapcsolatos érzéseid, az segíthet.

Ez nagyon szituáció függő. Segíthet, ha önmagad előtt nyíltan szembesülsz a félelmeiddel, mert utána azok már tudnak enyhülni (legalábbis nálam).

Amúgy nem vagyok coach, meg semmi, úgy ápold a lelked, ahogyan a legjobbnak érzed.:)

Nem vagy véletlen nárcisztikus? Ők rettegnek az intimitástól, a kötődéstől, pedig borzasztóan vágynak rá, de ha mégis közel kerül valaki a lelkükhöz, azt ellökik maguktól. Állítólag ez kisgyermekkorból ered, mert amikor szükségük lett volna a szülőkre, azok megközelíthetetlenek voltak valamilyen módon és emiatt rettegnek kötődni, mert az fáj, csalódással jár.

Én nem gondoltam volna magamat nárcisztikusnak, mégis elgondolkoztam pont azért, mert abszolút jellemző rám ez a fajta rettegés az érzelmi kiszolgáltatottságtól. Ha szerelmes vagyok, őrülten vágyok az illetőre, de abban a pillanatban, ha közeledni kezd, pánikba esek, mert azt érzem, biztos csak képzelem, ez fájni fog, én csak pótlék lehetek neki, lejjebb adná velem, nem bírom elviselni a rossz tulajdonságait, nem illünk össze, majd meglát kócosan, otthoni ócska ruhában, rájön hogy rendetlen vagyok, meglátja, hogy nincs mellem, görbe a hátam, majd keres egy szebbet, fiatalabbat, stb...stb...És előre bepánikolok attól, ami még be se következett és elkezdek kihátrálni. Rettegek attól, hogy megtudja, hogy szerelmes vagyok és kigúnyol, mert ő nem. Mintha még kis tinédzser lennék, de ovis korom óta ez van és már rég felnőttem.

Mondanom se kell, soha nem volt részem viszonzott szerelemben. Mindig lebeszéltem magam róla, de nem is volt sok alkalom. Egyetlen egyszer léptem túl a korlátaimon, de ott is, amikor hirtelen elérhető közelségbe került az illető, olyan rettegést éreztem, hogy hanyatt-homlok kimenekültem az egészből. Ő már családos volt és megrémültem, amikor először azt éreztem, hogy kezd szerelmes lenni és képes lenne miattam őrültségekre. Pedig annyira vágytam utána, de megrémültem a gondolatra, hogy ország-világ előtt összejöjjünk és borítsuk a családját, nem akartam k...lenni a nép szemében, nem tudtam elképzelni, mit kezdenénk egymással a hétköznapokban. Soha életemben nem voltam még szerelmesebb, mint belé, de teljesen megrémített a gondolat, hogy összejöjjek vele.

Amúgy fura mód ényleg leet, hogy nárcisztikus vagyok, csak én utálom magamat előtérbe tolni, de ez is a hiúságból fakad. Úgy érzem, csúnya vagyok, mások okosabbak nálam, ezért háttérbe vonulok. De ez mind abból a hiúságból fakad, hogy én szeretnék a leg...lenni és mivel tudom, hogy ez nem így van, inkább elbújok.

Újabb félreértés.

A vonzás törvénye nem bevonzás, rossz megfogalmazás, hanem a fejünkben lévő kép és a fizikai valóság találkozása!

Attól, hogy egy Ipad-ről álmodozom (ezen a szinten van ez az egész vonzás törvénye), nem fogom bevonzani.

A vonzás törvényének a lényege, hogy egy gondolatot koncentráltan, akaratlagosan a figyelmed terében tartasz (cél), majd a hozzá vezető utat, feltételeket biztosítod.

Addig mész, ameddig a fizikai valóság nem találkozik a fejedben lévő képpel.

Látni kell, hogy millió dolognál nem működik a vonzás törvénye, mert vannak korlátok (pénz, idő, szakértelem, képesség, hozzáállás, stb.)

Sok álmodozó a fentieket figyelmen kívül hagyja. Illetve itt is megy a néphülyítés!

Negatív szinten ez az egész jobban működik.

Pozitív szinten viszont kevésbé. Valószínűleg azért, mert ennek az egésznek az összetevői nincsen igazán feltérképezve.

Ez is valamiféle természettörvény lehet.

Csak elkorcsosították. Nincs tudományos vizsgálat, tesztek, stb.