Akik értenek az álmok jelentéséhez, legyenek szívesek elolvasni! Két napja nagyon rosszul alszom – az egész csütörtökön kezdődött éjszaka. Mit jelenthetnek ezek?

Nem tudok normálisan aludni egy jó ideje már ott tartok hogy nem megyek el aludni kb. éjfél - hajnali egy közöttig, mert úgysem tudok elaludni. Ráadásul általában álmodom, viszont ezeket többnyire elfelejtem, vagy közvetlenül azok után ébredek fel. A legrosszabb viszont az utóbbi három napi volt.Azt álmodtam, hogy reggel van, fel vagyok öltözve és épp lemegyek reggelizni az ebédlőbe. Az oda vezető út fele van az egyik bejárati ajtaja az iskolának (kolis vagyok), épp kinyílik és velem szembe jön a volt angol tanárom (GYES – en van év eleje óta). Megkérdezi, hogy vagyok én meg azt válaszolom hogy: Kolis lettem. És emelt angolos. Ő erre: Az jó és erre kimegy az ajtón. Kb. fél másodperc múlva őt keresem, nem tudom, miért. Sokszor ugyanoda jukadok ki és állandó visszatérő rész az a folyosórész, ahonnan elindultam és ahol találkoztunk. Mikor megfogalmazom magamban a kérdést, hogy miért keresem: „Nem is tudtam beszélni vele.” Plusz hogy egyre jobban keresem és nem találom, elkezd vmilyen fojtogató félelem úrrá lenni rajtam és úgy éreztem, mintha bajban lenne én meg arra sem lennék képes, hogy megtaláljam – erre ébredtem fel…

A második már otthon volt péntek éjszaka – ebből szinte nem emlékszem szinte semmire.

Egy ünnepségen vagyok. Van ott egy színpad, mindenhol tömeg és kétoldalon emberek vannak. Én először az osztálytársaimmal vagyok, bár nem láttam az arcukat, csak tudtam, hogy ők azok. Utána odamentem a két 12 – es bnőmhöz és megfogtam a Dóri kezét (így hívják és tudtam ott is, mi a neve) és azt mondtam, hogy hiányozni fog. Közben a Noémi arcát néztem, de ő mintha nem vette volna észre az egészet. Utána egymás kezét fogtuk és felnéztem az égre, ahol két hőlégballon volt a színpad két oldala fölött és el – vissza mentek – hogy hogyan fordultak meg, nem tudom. Utána visszanéztem a Dórira, de ő már a Rajmival beszélgetett és nevetett (ő az egyik osztálytársam). De eközben vki még mindig fogta a kezemet – odanéztem és a Noémi volt, aki ugyanolyan komor arckifejezéssel nézett előre, mikor először ránéztem – előre meredt, de hogy mit nézhetett, nem tudom.

„Félsz?” Valószínűleg az arcomról olvashatta le, hogy mi van mert azzal folytatta: Mikor eljön (azt hiszem az utolsó pillanatra gondolt), csak kiálts azt, hogy: „Juhéé!!” Én erre nem reagáltam, de akkor rögtön mintha vmi elkezdett volna számolni – nem hangosan, csak bennem és éreztem, hogy közeleg AZ a pillanat, amikor mindennek vége lesz. Majd lekezdődött vmi – egy pillanatra az arcán mintha aggodalom ült volna, majd Három kettő – ezek a szavak visszhangzottak és akkor valaki felkiáltott: Megvan! Megtaláltam – a számolás folytatódott. Ekkor már teljesen a hang irányába fordultam és láttam, hogy aki elkiáltotta magát valamit tartott kezében, viszont nem tudtam kivenni, mi volt az – közben a szemem sarkából a bnőm elkiáltotta magát, én viszont még mindig rettegtem és azt kérdeztem magamtól: Még nem állsz készen, hogy elmenj? Ekkor hirtelen a lépcsők felé fordultam amiről nem is tudtam, hogy mellettem vannak és néhány ember arra futott.

Hogy milyen sorrendben, nem tusom,, de a hőlégballon összesen háromszor szerepelt benne. De amihez odaírtam, akkor „láttam” először – ez biztos.

Utána visszaaludtam és akkor jött a következő:

Erdőben vagyok és követek egy fekete alakot, akiről tudom, hogy gonosz, mégsem félek, mert tudom, hogy valaki vagy valakik mellettem vannak, bár nem látom őket. Majd ez a fekete alak megfordul és akkor valahogy egy tisztáson vagyunk és az a fekete alak felém fordult. Hosszú, fekete kabátot viselt és vmilyen pólót és nadrágot, amiről csak azt tudom, hogy rajta volt. Egy láncfűrészt tartott a kezében. Ugyanakkor ott volt mellette egy vörös, hullámos hajó nő is – kb. olyan, mint Victoria Twilight Saga –ból, de vhogy mégsem ő volt az, csak a vörös haja, de az egy az egyben – ő meg fenyegetően kerülgetett meg próbált a közelembe férkőzni de nem tudott közelebb jönni – ekkor még teljesen egyedül voltam és nem úgy tűnt, mintha bárki is meg akarna védeni. Meg egy másik férfi is, alacsonyabb és gyengébbnek tűnt, mint a fekete ruhás. Ekkor jelent meg Carlisle – szemben megállt a nagydarab fekete ruhással és azt mondta, hogy még egy emberre szükségünk lesz, hogy hárman legyünk. Ekkor kb. a nővel szemben megjelent Rosalie – szintén a Twilight – ból – éreztem miközben mondja, hogy a hátam mögött van még Alice és talán Esme is, de nem láttam őket. Ekkor a fekete ruhás elkezdett támadni (a nők vhogy eltűntek és Alice meg Esme jelenlétét sem „éreztem”) - minden előzetes nélkül azt „néztem” hogy Carlisle a földön fekszik, az alacsonyabb férfi azt mondja, hogy „úgysem tudok rajta segíteni”. Erre a fekete ruhás a láncfűrésszel belevág Carlisle hasába – nincs semmi vér, még Carlisle sem adja jelét annak, mintha fájna neki, csak összeráncolja a szemöldökét. Közben a másik alacsonyabb meg a lábába tol bele egy másik láncfűrészt – amiről nem tudom , hogy került oda, mert addig nem volt ott – így oldalra fordítja Carlisle testét hogy „jobban” át tudja vágni… Akkor én hirtelen, nem tudom, hogyan, a fekete ruhás mögé kerültem és azon igyekszem, hogy minél jobban bele tudjam vágni a jobb lapockájába a láncfűrészt, hogy megállítsam - de nagyon nehezen megy, szinte csak egy kis vágást ejtettem rajta. Ezután megfordult és azt mondta: Most dühös vagyok. És ekkor elkezdett engem üldözni – csak a dühös szempárra emlékszem – azt hiszem aranyszínű volt, nem biztos – és csak azt érzem, hogy félek és próbálok menekülni, nyomomban vele.

Ekkor megint felébredtem. Mit jelenthetnek?