Mi jellemző a bak fiúkra?

Általában december végén - január elején születtek.

Mi jellemző rájuk? Anyagiasság, kitartás, távolságtartás, nagyon mély érzelmek, sértődékenység, megfontoltság.

Bak – kifejlett hím kecske

A házikecske (Capra aegagrus hircus) háziállat, a tülkösszarvúak családján belül a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó kérődző párosujjú patás. A vadkecske (Capra aegagrus) háziasított alfaja. Az ókori görögök szent állatnak tartották, mivel tőle „tanulták el” a szőlő metszését. Magyarországon a szegényebb néprétegek tartották, ezért a szegényember tehene néven is illetik, de a jobban tejelő szarvasmarhafajták térhódítása előtt gyakran olyan gazdák is tartották, akiknek rideg marhája gulyában volt.

A házikecskét általában csak a kecske névvel jelölik. A kecske azonban tágabb értelemben több fajt is jelöl, így a vadkecskét és a bezoárkecskét (Capra aegagrus aegagrus), a kőszáli kecskét (több faj összefoglaló neve) és a havasi kecskét (Oreamnos americanus). Szócikkünkben „kecske” alatt a házikecskét értjük. Kecskét Amerikába először a spanyolok vittek a 16. században.

A kecsketenyésztés múltja, jelene:

A Balkánon és Afrikában nem volt szabályozva a kecsketartás. Ez vezetett oda, hogy a túllegeltetés következtében nagy terület elkarsztosodott, illetve elsivatagosodott. A szabályozatlanság és ez a tartásmód ma is jellemző a primitív népekre. Nyugat-Európában szabályozták a kecsketartást. Pl. az erdőtelepítésekben és fiatal erdőkben tilos volt a legeltetés, míg a lábas erdőben nem, ugyanakkor az erdőszegélyeket tervszerűen tisztogatták kecskékkel. Államilag segítették a nemesítést, aminek eredménye sok kultúrfajta születése. Korán felismerték, hogy a kecsketenyésztés fejlesztésére és a kecsketartók képzésére fordított energia nemcsak az egyéneknek, hanem a társadalomnak is hasznos.

Magyarországon a kecsketartás a tiltások történetéből és a tiltások szabályozásából állt. A tiltások kezdete a 13. századra nyúlik vissza, amikor Nyugat-Európát megelőzve erdőtelepítéseket rendeltek el, ahonnan kitiltották a kecskéket. Később a kecskéket még a lábas erdőkből is kitiltották. Így lett háborúság 1570 körül az egri kecskés gazdák és Balassi Bálint között. Kőszegen 1649-ben, amikor a kecskék nagyon elszaporodtak "...a város elrendeli, hogy csak azoknak szabad kecskét tartani, akik egészségi szempontból rá vannak szorulva." 1654-ben Thökölyt is beperelték Késmárkon, mert kecskéi bitangba jártak. Kőváron 1801-ben előírták, hogy csak a "szegénységnek engedtessék meg, hogy egy-két kecskét tartson a mezőn." Ettől kezdve a jómódúaknak tilos volt kecskét tartaniuk. E néhány idézetből is megállapítható, hogy a Thökölyt követő időben a vagyonosokat eltiltották a kecsketartástól. Így lett a kecsketartás társa a szegénységnek. Ebből többen azt a következtetést vonták le, hogy ha akadályozzák a kecsketartást, akkor egyúttal csökken a szegénység és megindul a vagyonosodás. Ezzel kapcsolatban Károlyi Rezső 1910-ben a következőket írta: "Némelyek annyira mentek a kecskével szemben, hogy a kecskeállomány csökkenését a vagyonosodás jelének hitték. Ha azonban így lenne, akkor hazánkat igen gazdag országnak kellene vélni, mert a kecskék száma már ugyancsak nem nagy, az utolsó években 250 000 darabra rúgott. Németország pedig szegény volna, mert kecskeállománya 3 500 000 darabot is meghaladja, ami még akkor is tekintélyes szám, ha tekintetbe vesszük, hogy Németország területe kétszer akkora, mint hazánk. A valóság az, hogy Németország nagy kecskeállományával is gazdagabb, mint mi és gazdagsága nem akadályozza a kecsketenyésztés fejlesztését, sőt arra igen nagy gondot fordít."