Nyilas nő és nyilas férfi?

Nem ezen múlik, de nekem konkrétan volt kapcsolatom így, nyilas lévén egy másik nyilassal.

Alapjában megtudom cáfolni a saját személyemen keresztül a "nyilasról" adott jellemleírást, ami többek között pl. kalandvágyó, nyitott, barátságos. (a volt párom sem különösebben)

Persze a maga módján mindenki az, és én is, de nem valami erőteljes tulajdonságaim.

A nyilas-nyilas kapcsolatról is olvastam valamikor, hogy elég bíztató, így kicsit lelkesen is fogadtam, amikor kivételesen egyszer ilyen kapcsolatban voltam. Az élményem lényegében úgy írható le, hogy nem volt különösebben biztatóbb, jobb kapcsolat mint az addigiak más csillagjegyekkel. Megvoltak a pozitívumai, és az elég kiábrándító negatívumok is. Azt gondolnám, hogy a "nyilasok" barátságosak maradnának a kapcsolat után, de a miénk elég egyértelmű ellenszenvvel végződött.

"Szerelem"

Nem volt annyira kölcsönös, inkább ahogyan az egyik ismerősöm fogalmazott, "macska-egér harc":)), vagy inkább olyan felvonásokból állt, hogy a férfi először nagyon szerette állítólag a nőt, nagyon romantikusan adta elő az egész kapcsolatot, a nő is kedvelte, de elbizonytalanította az elhamarkodott hozzáállás, de alapjaiban nem tartotta magukat annyira egymáshoz illőnek (mert az egyikük idősebb és érettebb láthatóan), bár nagyon érdekesnek tartotta a férfit, és sokáig vonzódtak egymáshoz, erőltetettnek tartotta a kapcsolatot, elakart függetlenedni. Emiatt megharagudott, de amikor kiakart békülni, akkor már ridegséggel, bizalmatlan közönnyel fogadta. Ezután csak zavaros beszélgetések folytak, elfojtott haragok. Nem tudták megbeszélni, hogy igazából mit is éreznek, mit várnak egymástól, csak elvonultan haragudott egyik a másikra.

Szerintem senki sem haragtartó alapjaiban, de néha ellehetetlenített kapcsolatok adják meg a módját a haragtartásnak.

Barátság

Néhol nagy vakbuzgósággal lelki-társukként tekintenek egymásra(de úgy hogy ez a lelkesedés általában más kapcsolatokban is fennáll, de talán ők kölcsönösen, egymáson elárasszák ezt valamilyen különös önhittel), ennek ellenére amikor az ellenkezőjét tapasztalják, hogy nem akkora nagy lelkitárs, vagy akármi az ő kiválasztottjuk, akkor csalódott kiábrándultsággal kezelik, ami a barátságuknak sem tesz jót. Elhidegülésük után néhányszor ha próbálnak is felkeresni egymást hasonlóan lelkes, önhitű hozzáállással, az már addigra hiteltelenné válik, vakbuzgóságuk a nevetségesség fényében tűnteti fel magát. Ha nem beszélhetnek már meg mindent egymással, akkor nem beszélnek semmiről.

Lényegében az egész helyzetfüggő, és inkább kapcsolat-kialakítási kompetenciákról is függ, mintsem ettől. Nem úgy kellene tekinteni egy partnerre, mint "spirituális-kiválasztott", ha valaki mégis ezt teszi, azt csak üres-önhittel, ami egy időután, kisvárta türelemmel megmutatja a valódi arcát, nem elsőre kell leszögezni egy kapcsolat sikerét.:)