Van itt megvilágosodott?

Van egy testünk, és személyiségünk ami folyamatosan változik.

Tehát megszületünk, felnövünk, és a gondolkodásunk (elménk) folytonos mozgásban, változásban van.

Viszont van egy tudat ami nem gondolható el.

Ami nem született meg, és a halállal sem fog meghalni.

Ha van egy részünk ami változik, és van egy részünk ami nem - akkor inkább vagyunk az ami "nem változik" hiszen az inkább jellemző ránk.

Ezért hívják igazi önvalónak is - mivel az igazibb. Viszont ez semmilyen módon nem megfigyelhető.

A gondolkodás (elme) leáll ugye a halál pillanatában - viszont az a "nagy" tudat ami "teret" ad létezésének - az állandó.

Ezt a "nagy tudatot" nem tudjuk elgondolni, elképzelni - mert pont a gondolkodásunk, elménk az ami miatt kimozdulunk a "nagy tudatosság" állapotából.

Talán a beérkezett ember ezzel a mélyebb tudatossággal van folytonos szinkronban.

Tehát egyáltalán nem érdeki hogy a test meghal, vagy sem - hiszen ő már nem a fizikai testtel éli meg az azonosságot.

Szerintem egy megvilágosodott nem akarja a jövőt kémlelni, vagy ha itt-ott át is hághatná a szabályokat - már csak azért sem teszi, mert az nem lenne korrekt.

Neki nem célja elérni bármit is, mivel meghaladt már mindent földi vágyat. Jól van úgy ahogy van.

Vagy valami ilyesmi lehet..

Tehát a megvilágosodás egyféle megszabadulás a vágyaktól.

A belső kataklizmák, átalakulások, felfedezések, beidegződések, végetlen lehetőségek, legjobb megoldások, felülkerekedések, fizikális előnyök, tudati erők, vagy különleges dolgok - mind az elme (gondolkodás, egó) világa.

A megvilágosodott ezekről lemond, ezeket a vágyakat elengedi - és megszabadul az elme börtönéből.

Ami el akarja érni a megvilágosodást az is egy "én". Egy egó darab. Egy újabb forma a tudat folyamában.

A megvilágosodott szerintem nem akar semmit. Vagyis önző dolgot biztos hogy nem.

Érjük el a felébredést - és segítsünk minden érző lénynek ;)

Nem az van hogy van vagy nincs, sőt igazából nem is olyan egyszerű, megmondani ki vilagosodott meg, S ki nem...

Arról igazán a környezet szólhat, az ember önmagáról, őszintén így nem szólhat.

S nem azért mert nem e utat keresi járja, hanem e életről, S életre szóló út így kívánja. A felénél még nem érkeztél a célba, S csak az ég tudja kinek mennyi van vissza. Kérdeznél, hát kérdezz bátran, ha már nehéz az akashában..

Aki megvilagosodott az mar nem ember.

Az ember csetlik-botlik,gyenge.

Hú, sajnos a megvilágosodottság nem egy egzakt pont, hanem egy széles skála a Földön, mert mindenki csak önmagához képest tud méricskélni. Az emberek hajlamosak megvilágosodottnak tekinteni azokat, akik már egy kicsivel többet tudnak náluk vagy boldogabbnak és elégedettebbnek tűnnek.

Önmaga az ember azért tudja nehezen megítélni ezt magáról, mert ahogy halad a megvilágosodás felé, egyre kevésbé fogja érdekelni az, hogy megvilágosodjon. Ez a megvilágosodás egy kicsit túllihegett dolog az ezospiri körökben és az úgynevezett "ego" vágya, az ego gondolja azt, hogy ez "valami", valami szent cél, amitől minden jobb lesz, tehát el kell érni. De ahogy elkezdődik, úgy hal meg ez a motiváltság meg érdeklődés az elérésére. Tehát minél megvilágosodottabb valaki, annál magasabbról tojik arra, hogy meg kéne világosodni.

Ugyanígy sokan azt hiszik, hogy a megvilágosodás "útját" járni az valami meló, sok munkával jár. Hát lehet hogy valami kezdeti szinten még az, de utána már egy önjáró folyamat, egyszerűen "történik". Nem felfedez az ember dolgokat, hanem azok csak úgy megtörténnek, egyre több, egyre szélesebb tudás jön be. Nem "elkezdi felismerni és levetkőzni a beidegződéseit", hanem a bejött tudás ismeretében egy csomó minden magától eltűnik, szóval nem munka, hogy ahh, felismertem ezt-azt és aztán kidolgozom őket magamból, hanem egyszerűen van egy olyan szintű tudás, ami alapjaiban teszi értelmetlenné a "beidegződéseket", úgyhogy semmilyen erőfeszítésre nincs szükség a "levetkőzésükhöz", csak egyszerűen nem gyakorlod őket többet, eszedbe sem jutnak többé, hiszen hiányzik az alap a létezésükhöz.

"mindenre ki tudja olvasni a legjobb megoldást" - ugyanaz a téma. Minél előrébb vagy ezen az úton, annál magasabbról tojsz a "legjobb megoldásra", legfőképp azért, mert egyre árnyaltabban látsz és egyre kevésbé vannak jó és rossz megoldások a szemedben, egyszerűen elvesznek az értékítéletek, elkezd mindent áthatni a szeretet, a kegyelem, a béke.

És az öregedés - na, amin egy megvilágosodott a legutoljára fog parázni, az az öregedés. Neki aztán tökmindegy, hogy a teste éppen hol tart. Ez szintén csak addig fontos, amíg az ember el se indult a megvilágosodás felé, de ahogy elindult, úgy veszíti el teljesen a jelentőségét a test állapota. Valamelyest tükrözheti a lélek menetelését, de spontán, mert egy megvilágosodottnak tisztára semmi szüksége arra, hogy a testén ne legyenek ráncok, meg ősz hajszál. :D Neki olyan tökmindegy ez, legyen egy aggastyán vagy húszéves szőkebombázó test. Minél előrébb van valaki, annál röhejesebb hiú marhaságnak tűnik a test állapota is egy csomó mindenhez hasonlóan, az egész olyan, mintha pl. kikerülnél a gravitációs mezőből. Nem szó szerint, csak képletesen mondom, hogy az egész életünk itt arra van berendezve, hogy a gravitáció alapértelmezett dolog, ha eltűnne, alapjaiban változna meg a földi rendszer. A megvilágosodás hasonló, egyszerűen eltűnnek az alapok és egy tökmás rendszerben találod magad, ahol minden földi ítélet, prioritás egyszerűen annyira jelentéktelenné válik, hogy vicc. Egyszerűen megszűnnek, mert nincs értelmük egy szál se.