Miért hiszitek azt, hogy a lélek nem létezik?

Na, szóval.. Az amivel lélek rendelkezik, az a végtelen vágy a fejlődésre. A szabadságra. Arra is, hogy a test korlátaiból kiszabaduljon. Erre nagyrészt az álmaimból jöttem rá.

Nem kell dili doki, én magamat gyógyítom.

Nem fogom őket gazdagítani, ők hasznot húznak mások szenvedéséből. Jól vagyok. Szerencsés vagyok, mert mindig kapok álmokat, amik tudassák velem, hogy mi zajlik a lelkemben. Sokszor álmodtam, hogy visszamegyek a múltba, és keresem saját magamat, de nem találom. Fényképeket keresek magamról, és tárgyakat, amik szorosan hozzám kapcsolódnak. Erre a puszta tudat nem képes. De ez még nem minden. Megálmodtam saját élet helyzetemet is például. Hadd meséljem el. Egyszer azt álmodtam, hogy volt egy disznó, egy gépben volt belerakva. Tehát nem menekülhetett. Elkezdték az orrától kezdve élve ledarálni. A disznó iszonyatosan szenvedett, de hangot nem adott ki. És, az a disznó én voltam. Erre utóbb jöttem rá. Olyan brutálisan megfogva éreztem magam akkor, magatehetetlennek, védtelennek. És gyakorlatilag ugyanúgy daráltak úgymond a lelkemet, az energiáimat- a mérgező családom- és ezt álmodtam meg. Ez olyan szint, amikor nem tudtam kiállni magamért, és beletörődve a kiszolgáltatottságba csak szenvedtem. Ezt az álmomat a sok közül hát szerintem nem a tudatom kreálta, hanem valami erősebb dolog, a lelkem. És még sok álmom volt, a lelkem üzente nekem ezekkel, hogy már nem bírja tovább, és hogy mennyire szenved. És mondtam ugye magamnak, hogy igen, tudom, hogy nagyon szenvedsz lelkem, de tehetetlen vagyok. Sajnálom, de ezt át kell élned, azért hogy fejlődj, hogy erősödj, hiszen ezért akartál erre a világba leszületni. Aztán olyan üzenetet is kaptam álmomban egyszer, hogy ne érdekeljen az, hogy a bátyám állandóan bánt engem a kegyetlen kijelentéseivel. Állandóan azt mondta hogy nem érek semmit, hogy bolond vagyok, hogy nincs bennem semmi jó és sok más szörnyű dolgot, többek közt azt is, hogy öljem meg magam. Továbbá sokat álmodok a gyengeségeimről, de azt az üzenetet is kapom egyben hogy van, amiben csak én vagyok jó. Egyébként ha kigúnyoltok, ha nem, az lett a pszichiátriai eredményem, hogy az agyam bizonyos funkciói sajnos nincsenek eléggé kifejlődve. De ezt nem csodálom, mert anyám gyerek koromban úgy tartott hogy sehová nem engedett, gyakorlatilag ülve nőtem fel, és nem kapott elég ingert az agyam, amitől kifejlődhetett volna. Szóval, elismerem nem vagyok okos, sőt.. de hiszem hogy valamiben tényleg jó vagyok. Jó, tudom, hogy most nem érdekel senkit az életem története, nem tudom miért mondtam el, de ha egyetlen ember tanult belőle valamit, akkor már megérte. Szerintem az én erőségem a bölcsesség. Talán hülye vagyok, ha úgy tetszik, de viszont bölcs. Jöhetnek a rosszindulatú megjegyzések. Sértegessetek. Mondjátok azt, hogy nem érek semmit. És hogy mindenben tévedek, és óriási baromságokat hordtam most itt össze.