Kezdőoldal » Ezotéria » Egyéb kérdések » Öngyilkosság pusztán filozófia...

Öngyilkosság pusztán filozófiai megfontolásból?

Figyelt kérdés
Az öngyilkosokat/jelölteket általában megfutamodó, önsajnál(tat)ó, gyáva, nyafogó, magukra figyelmet felhívni akaró gyenge jellemű embereknek bélyegzik a köztudatban. Magam úgy igazán komolyan még sosem játszottam el az öngyilkosság gondolatával, mivel egyfelől még nem éreztem magamat olyan annyira nagyon kilátástalan helyzetben, másfelől az alapelveimmel is meglehetősen ellenkezik a dolog. Legalábbis eddig azt hittem. De ahogy az ember azt érzi, hogy egyre inkább "szorul a hurok", sokszor filozofálok azon, hogy mi lesz akkor, ha nincs tovább? Ha nincs már egy utolsó mentsvár, egy tűzoltás és újrakezdés, hanem beüt a legrosszabb, hogy az ember mindenét elveszíti, hála a kimondottan "jól élhető" társadalmunknak, az ember kiszorul a perifériára, hajléktalan és mindenki által megvetett nincstelen senki lesz? A szokványost, a konvencionalitást és a konformitást világéletemben megtagadó és ellenző lázadó emberként azt tudom mondani, hogy amikor valakinek az „élet odapakol” és nem kihívást, nem megoldandó és megoldható feladatot kap az univerzumtól, akkor miért is ne lázadhatna fel és szegülhetne ellen? A karmával és az unviverzum összességével foglalkozók szerint az ember mindig „szív”, mert sosem az van, amit Te akarsz, hanem rébuszokba csomagolt „jelekből” kellene kihámoznunk, hogy „valamit nem jól csinálunk”, de arra ne is számítsunk, hogy egyértelmű és konkrét utalásokat kapunk, csak marad a barkóbázás. Node hogy lehet ennek ellenszegülni? Az öngyilkosság az ellenszegülések egyik olyan verziója, amikor az embert az élet, a világ, tökmindegy, ellehetetleníti, sarokba szorítja és mondjuk élete végéig tartó szegénység vagy szenvedés vár rá, akkor nem önsajnálatból, nem segélykiáltásból, hanem az öntörvényű ellenszegülés keretében teszi meg az ember. Ez lenne a filozófiai okból tett öngyilkosság. Amikor az ember szembeszegül azzal a negatív dologgal, amit a sors rá akar testálni. Amikor csak a baj van és nincs rá megoldás, akkor elvileg nem tartom lenézendőnek azt az embert, aki azt mondja, hogy „köszönöm, de erre nem vagyok kíváncsi”. Ráadásul még az a pimasz öröm is vegyülhet az amúgy elkeserítő érzésbe, hogy aztán a mindig és mindenáron felülkerekedni akaró, hatalmas Univerzum hogy fog „bosszút állni” egy halotton? Hogyan fogja szankcionálni az ellenszegülést, a lázadást azon, aki már nem is létezik? No nem kell sem skizofréniára sem depresszióra gondolni egyből, mert ez csak egy eszmefuttatás volt, abból a célból, hogy más nézőpontból is láttassuk ezt a témakört. Érdeklődve várom a véleményeket.
2011. jún. 18. 14:00
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:

Nagyon érdekes a feltevésed...Az a helyzet h nem látom akadályát h szerény személyemben igazat adjak...legalábbis ami a társadalmat illeti.A többi ugye dominó efektus.

Meggyőződésem h nem az univerzum vagy az élet a hibás.

Mert ezen bolygón csak az ember nem képes alkalmazkodni a természet adta lehetőségekhez.Pedig minden megoldás itt hever a lábunk elött. És úgy szolván...nem is az emberekkel lenne a baj hanem az élet vitellel További jókat.

2011. jún. 18. 14:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 Tom Benko ***** válasza:
67%
Az öngyilkosság nem lázadás. Egyszerű ostobaság, gyengeség.
2011. jún. 18. 14:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:

Első: ha nem tudsz gondolkodni, lehetőleg kerüld az olyan kérdéseket, amelyeknek "filozófia" van a címében.


Kedves Kérdező!

Annak ellenére érdekes a felvetés, hogy egyetlen betűjével sem értek egyet. Az egész eszmefuttatás ott válik, hm, feleslegessé, hogy végeredményként meghalsz.

Tényleg nagyon romantikus, hogy bemutatsz a sorsnak, de mi az értelme? Nem te nevetsz a végén, hanem az "univerzum", mert szimplán feladtad a küzdelmet. Teljesen mindegy, hogyan magyarázod, de az alternatíva nélküli kapituláció (=öngyilkosság) NEKED veszteség, és nem győzelem.

Őszintén: szerinted érdekli a sorsot, ha öngyilkos leszel? Nem hiszem, szóval ebből a szempontból is felesleges gesztus az öngyilkosság.


Én nem hiszek se a sorsban, se a lehetetlen akadályokban; számomra az a lázadás, a megmutathatom, hogy felül tudok kerekedni a problémáimon. Az elhibázott lépések korrigálhatók, de a halál már nem.


Megkérdezhetem egyébként, hogy hány éves vagy, és hogy hiszel-e valamilyen túlvilágban?

2011. jún. 18. 14:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
Elnézést, az eredeti első választ már törölték, így sztornó az első mondatom.
2011. jún. 18. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:
Nem értjük egymást de mind1 :) legyen neked igazad.
2011. jún. 18. 14:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:

A felvetés érdekes, de a sorsban nagyon nem hiszek. De akkor már úgy is lehet erre gondolni, hogy adott az élet, és kösz, én ezzel nem élek, nekem nem kell (mert pl. rossz). Akkor mért ne? Ha valaki meghalt, azt nem lehet büntetni azért, mert megtette, mert már meghalt. Az univerzum meg nem fog idegeskedni, hogy nem tudja megbüntetni.

Lázadásnak, ellenszegülésnek felfogni: ki/mi ellen szegül az öngyilkos, ha az élet csak egy természetből fakadó dolog, ami testet ölt a szüleinken keresztül? A világ nem fog megváltozni mert valaki megölte magát. De szerintem ha valaki kapott egy életet, szíve joga eldönteni hogy "él-e" a lehetőséggel. Pl. Ha valaki megházasodik, gyereke lesz, ők az Élet neki, aztán pl. egy autóbalesetben elveszti őket, akkor mért ne? De ha valaki csak azért öli meg magát, mert hízott 2 kilót, akkor az nem az élettel való szembeszegülés, hanem egy baromi nagy hülyeség...

Csupán azért megölni magát egy embernek, mert "lázadni" akar az élettel szemben, szerintem a 2 kilót híztam kategóriába tartozik. Akkor már legyen egy nyomós ok, ha valaki meg akarja magát ölni, ne "csupán" filozófiából.

2011. jún. 18. 14:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 BlackSword ***** válasza:
Nem olvastam végig (csak a feléig), de az öngyilkosság semmilyen filozófiai okkal sem elfogadható... Mivel olyan, hogy "ennél rosszabb nem lehet" nincs, mert lehet... A sors és a karma pedig csak kitaláció... Éppen azok mentsvára, akik nem tesznek/nem mernek eleget tenni ahhoz, hogy jobb legyen az életük/jobbá tegyék az életüket... Ergo a feltevésed szerint pont nekik kellene öngyilkosoknak lenniük... De az öngyilkosság akkor is egy gyáva és önző cselekedet... És semmi, de semmi felmentést ne keressen az, aki megteszi, mert nincs rá...
2011. jún. 18. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:

Az öngyilkosság lázadás lehet, de azon kívül, hogy egy rettentő mély sebet ejtesz a családodon, senki mást nem fog érdekelni a dolog. Tehát nincs értelme.

Az öngyilkosság betegség: ahhoz, hogy valaki véget vessen az életének, rendkívül mély depresszió kell, ami kiöli az életösztönt. Inkább a világgal kell megbirkózni és alakítani rajta, hogy jobb legyen. Ez a helyes hozzáállás szerintem

2011. jún. 18. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:

Kedves Kérdező! A kérdésfeltevésed érdekes, és első olvasásra logika is van benne. Csakhogy baj van a nézőponttal.


Az életet a születéstől a halálig terjedő cselekménysornak fogod fel. Viszont az Élet örök. Nem vagyok egyedül ezzel a felfogással, számos filozófus tudós, fizikus, természettudós állítja. Az Élet a Lélek élete. A lélek választ magának (vagy választanak neki) egy sorsot, családot, adottságokat, stb, megkapaszkodik egy testben, és azzal együtt "világra jön". Attól fogva abban az inkarnációban azzal a testtel azonosítja magát. Belenéz a tükörbe, és azt mondja: Ez én vagyok. Viszont egyszercsak a test meghal körülötte, ilyenkor a lélek visszamegy az energiavilágba.(köztes létbe, mennyországba, vagy ahogy nevezed)De az életének nincs vége. A léleknek jönnie kell újra meg újra. Minden születéskor magasabb osztályba lépünk, mint az iskolában. Viszont ha valaki nem tudja vagy nem akarja megteljesíteni az arra az életre szóló feladatot, akkor osztályt kell ismételnie.

A kérdésedre tehát ezt válaszolom: aki öngyilkos, az megbukott abban az életben. Újra kell járnia , mondjuk, a hatodik osztályt. És az megint ugyanolyan cudar lesz, mint az előző évben volt. És addig nem engednek tovább, amíg azt meg nem tanulod, amit a hatodikban kell megtanulni. Minél magasabb osztályba kerülsz, annál istenibb lesz az életed. És ennek az ellenkezője igaz lefelé.

2011. jún. 18. 19:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:

nem rossz elgondolás, de ez a másik véglet, amikor az embernek bizonyos gondjai támadnak...az egyik, amit nem favorizálsz, ugye az, hogy ellenszegülünk a rossznak görcsösen...ez tényleg nem jó, de amit te írsz, az pedig elmenekülés az elől...mindkettő meggondolatlan cselekedet, mivel az egyén tévedésében teszi meg ezeket, nem biztos, hogy eszébe jut, hogy ellenszegülés helyett simán szembe is lehet nézni a negatívumokkal...mégpedig úgy, hogy önmagunkkal nézünk szembe...tudod a világ és a megélt események "adottak", nem a világ cseszik ki az egyénnel, hanem az egyén éli meg azt tévesen, ha a világ lenne a szemét, akkor mindenki szívna egy konkrét szitunál, de te is tudod, hogy ez nem így van, itt pedig láthatod, hogy a problémát inkább önmagunkban kellene keresni, az elménkben.

Az univerzum pedig tök egyértelműen fogalmaz...semmiféle kibogozásra nincsen szükség, baromi egyszerű a menet...negatív erkölcsi hozzáállásra negatív hatás érkezik, pozitívra pozitív, ha valaki azért tesz jó, hogy pozitívat kapjon vissza az még negatívnak minősül, mivel a negatív erkölcs az önzés, a pozitív az önzetlenség, akkor önzetlen egy tett, ha azért tesszük a jót, mert tudjuk, hogy az a jó, semmi többért...minél többször választjuk eképpen a pozitívat, annál erősebbé válik bennünk az, vagyis annál jobban megszabadulunk a szenvedéstől, és felszínre hozzuk a valós boldogságot, mivel egyre szabadabbá válunk, kikerülve saját önzésünk fogságából. a rosszra azért jön a rossz hatás, hogy az egyén megérezze saját bőrén vétkét, és eztán a jót válassza, az egyén értelme, elméje nem vész oda halálkor, így a lehetőség örökké tartóan van biztosítva, mivel az Univerzum szándéka az, hogy minden egyes embert boldoggá tegyen..de ahhoz, hogy ez létrejöjjön, meg kell tapasztalni azt, ami nem a boldogság, az Univerzum pedig igazságos, és nem fogja hip-hop egyszerre odaadni a teljes boldogságot, mert az nem érne semmit, mivel ha automatikusan ez lenne, az egyén képtelen lenne értékelni azt, mivel nem tudná mihez viszonyítani(ugye a rosszhoz), ezért is kell előbb átélnie a rosszat, csak az árán lehet boldog bárki. :)


üdv

26/F

LastOne.Left

2011. jún. 19. 10:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!