"Halálom" pillanatában nem láttam azt a bizonyos filmet. Nem pergett le előttem. Létezik egyáltalán ilyen vagy csak én nem láttam?
6 hete megállt a szívem tesi óra közepén, leállt a keringésem, nem lélegeztem. Habár elsötétült minden pár pillanatig érzékeltem a földön feküdve, hogy mindenki odarohan hozzám, kicsit még a bőrömön is éreztem, hogy hozzámérnek. Utána kb 10 percig 2 tanár alkalmazta a szívmasszázst és fújták az orromba a levegőt. 1-1 pillanatra éreztem dolgokat, de utána megint elsötétült minden. Utána kiértek a mentők is, ők hoztak igazán vissza. A mentőkocsiban feleszméltem, de utána megint leállt a szívem és elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. Én viszont teljesen úgy emlékszem, hogy ébren voltam. Igaz nem láttam, de szerintem hallottam őket. A következő emlékképem, hogy a kórházban az orvosok ébresztgetnek és mondják, hogy mi történt és, hogy kaptam egy pacemakert.
Eddig nem nagyon került szóba, de a barátaim mostanában felhozták a témát. Sokszor kérdezik, hogy láttam-e az életemet leperegni magam előtt, vagy a vágyaimat vagy ilyesmiket. Én meg csak azt tudom mondani amit fentre is leírtam. :( Semmilyen filmet nem láttam. Létezik ez egyáltalán vagy csak én nem láttam? :(
Volt már valaki hasonló helyzetbe? Vagy valaki tud erről vmit?
Szívesen beszélgetnék ilyen témában érdeklődőkkel, vagy olyanokkal akik okosabbak mint én.
Köszönöm a kommentet, de tudom, hogy mi történt velem. A szívleállásom nem 15 másodperc volt hanem 15 perc.
Fociztunk, éreztem, hogy elhidegül a kezem, megálltam és összeestem. Éreztem, hogy mindenki odafut hozzám és utána már semmi. Elmondások alapján az arcomat paskolták, lábamat emelgették, hogy hátha elájultam és egy másik tanárom amikor megvizsgált ő mondta, hogy nincs pulzusom és nem lélegzem. Elkezdték a szívmasszázst és az orron lélegeztetést ( közbe 2 bordám is eltört). Kiérkeztek a mentők megvizsgáltak, kaptam adrenalint, de nem segített. 3x ütöttek ki mire visszajött a szívem. Betettek a mentő autóba, ahol ismét megállt a szívem, újra kiütöttek. Utána pedig este fél7kor ébredtem a kórházban. Addigra már be is ültették a pacemakerem amibe egy beépített defibrillátor van, ami azonnal kiüti a szívem ha megáll.
Úgyhogy kérlek, ne mondjátok hogy elájultam. Tudom, hogy mi történt velem és látom a kardiológiai papírjaimat. Ráadásul az orvos is megmondta a viziten, hogy ha nem lett volna lélekjelenléte a 2 tanárnak akkor már nem élnék, mert nem kapott volna elegendő oxigént az agyam.
válasza:akkor lassan írom, hogy megértsd:
nem voltál halott. Lehet, hogy a keringésed leállt, de az agyad működött.
válasza:Ha nem jut bele vér, akkor is van valamennyi oxigénkészlete az agynak. Egyrészt.
Másrészt: de magad is idézőjelbe tetted a halálodat, akkor milyen filmet akartál látni?
A filmről meg tudnék írni, de most felhúztam magam. eszek egy kis zabpelyhet, aztán visszajövök. Ha addig irsz valami vicceset, akkor elszáll a mérgem, és megosztom veled, amit tudok a témáról.
válasza:Erről a "filmről" ugyan úgy, mint az álmokról senki sem tud biztosat mondani mert még nem tudják megfigyelni. Az álmokkal abból a szempontból is érdemes összehasonlítani ezt a filmet, hogy sokan esküdöznek, hogy az álmaik hossza nem férne bele az alvással töltött időbe, tehát az agy valószínűleg képes ilyesmire, vagy ami szerintem valószínűbb képes elhitetni, hogy sok minden történt azalatt a rövidke kis idő alatt míg 120-al száguldottál a szembe jövő kamion felé pl.
Egereknél egyébként megfigyelték, hogy a halál beállta után x perccel az agy pár másodpercre hiperaktívvá válik, az oka és szerepe szerintem még nem ismert és azt sem tudni, hogy ez az embereknél is így történik e.
válasza: válasza:A gondolatok mennyisége ill. a "film" hossza nem telik időbe. Az telik időbe, amíg szavakban megfogalmazzuk.
És van még valami. Képzelj el egy sok fiókos szekrényt, ahol minden emléked "filmkockánként", mint egy fénykép be van rakva. Szépen, rendszerezve. Mikor visszaidézel valamit, akkor kihúzod a fiókját, és kiveszed azt a képet. Nyílván adódik a kérdés, hogy pl. 0,5 mp alatt, hogy tudja valaki az összes képet kivenni. Ezt úgy kell elképzelni, mintha az összes fiók egyszerre kirepülne és kiömlene az összes kép. Ezt az agy filmnek éli meg, de valójában egy pillanatban jelenik meg minden emlék.
Hogy ez miért csak akkor fordulhat elő, amikor hirtelen ütközés vagy zuhanás előtt van az ember, nem tudni, de valószínű, hogy az a jellegű sokk + halálfélelem, azt az agyi területet aktiválja, ami az emlékezésért felelős.
válasza:állítólag, mikor az ember meghal, először megvakul, majd elveszti a szaglását, ezután a tapintást érzékelését veszti el, és legvégül megsüketül, te valahol a élet és halál között lebeghettél, úgymond a halál mezsgyéjén
nemrég mentem suliba, szálltam a buszról, és valahogy nagyon rosszul léptem, részleges szalagszakadásom lett, nem is ez a lényeg, hanem az pár másodperc, amíg átléptem a másik lábamra, éreztem, hogy fáj a bokám, meg is fogtam valahogy az agyamban, hogy rosszul léptem
kezdett minden elsötétedni, és elhalkulni, és mintha minden lassítva történt volna, szinte láttam ahogy szépen lassan megállnak az autók, és akkor világosodott ki újra mikor végre ráléptem a másik lábamra, ez a folyamat, egy-két másodperc volt, számomra viszont egy örökkévalóságnak tűnt
régebben barátnőimmel rengeteget mentünk ki biciklizni nyaranta, egyszer kint voltunk, és fel akartam menni egy padkára, ami nem jött össze és kezdtem felborulni, aztán se kép se hang, minden lelassult majd a földön találtam magam guggolva odébb a biciklitől, azóta se emlékszem, hogy mi történt, barátnőim szerinte leugrottam a bicikliről
tudom, hogy a kettő nem ugyanaz, de valahogy így tudom elképzelni, szerintem nincs film, csak mindent lelassulva érzékelsz, vagy ha van, akkor azt senki se tudja megmondani
válasza:17-es
Ez tényleg így van. Én egyszer leestem a cseresznyefáról, és olyan hosszúnak tűnt az esés. Rengeteg minden eszembe jutott közben: hogy kikapok anyuéktól, mert tiltottak attól a fától, hogy a szomszéd ki fog röhögni, mert látja, hogy milyen nagyon fog vajon fájni ha leestem...
Írtam egy kommentet, de valószínűleg kitörölték mert volt benne csúnya szó. :D
Azért tettem idézőjelbe a halálom szót, mert tisztába vagyok vele, hogy nem haltam meg teljesen és, hogy az agyam működött. De én tudom, hogy élet- halál között lebegtem.
Az időérzékelésről nem tudok írni, mert szinte percek után már nem éreztem semmit csak az ürességet. Bár lehet, hogy azt sem éreztem...nem tudom pontosan.
Örülök, hogy ilyen sokan válaszoltok nekem. :)
Tegnap este egyik haverom beszólt, hogy én még "meghalni" sem tudok tisztességesen. :D
Poénkodnak rajta, de nem tudják, hogy nekem azóta is folyamatosan ezen zakatol az agyam...
válasza:Az a bizonyos "lepereg előttem az életem" jelenség a beszámolók alapján csupán egyfajta félreértelmezése egy olyan tudatállapotnak, ami egyszerűen sokkal intenzívebb, mint a valós fizikai tudatállapotunk. Ugyanis nem egy életfilmről van szó, ahol az élet fontosabb eseményeit egymás után újraéled, hanem még elképesztőbb: ezeket egyidejűleg tapasztalod meg egy olyan szemléletmóddal, amit testi mivoltunkban elképzelni sem tudunk.
Sokan nem élnek át halálközeli élményt klinikai halál állapotában (nem vagy egyedül), ez nem egy általános velejárója. Viszont van olyan eset, amikor egy sokkos helyzet, halálhoz közeli pillanat kiváltja ezt az állapotot (például egy zuhanás, vagy autóval való kisodródás), ami a mi időnkben csak pár pillanat, de az élmény akár hosszabb is lehet.
A témában egy amerikai orvosnak, Raymond Avery Moody-nak érdemes utánanézni, ő több száz halálközeli élménybeszámolót gyűjtött össze, sokat foglalkozott ezzel a jelenséggel. Híres könyve az Élet az élet után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!