Az életünk "lepereg" a szemünk előtt? Most akkor hogy is van ez?

Nekem volt...egyszer csak siman halalfelelmem volt es csak arra tudtam gondolni nem akarok meghalni meg annyi dolgom van es kozben azt erztem de mar keso...

aztan a masodiknal nalam is volt az a bizonyos leperges.Borzalmas volt.Mintha arra az idore en en lettem volna de mas szemszogbol neztem a dolgokat olyan mintha a tudatomba valami felsobb biro koltozoot volna be.Csak azok a kepek ugrottak be amikor en cselekedtem rosszul es iszonyat buntudatom volt.Csak arra tudtam gondolni.Ne , meg ne.Helyre akarom hozni ! Kerlek! Annyira hulye voltam! Meg nem akarok meghalni, csak meg egy eselyt! Az osszes tevedesem es hibam iszonyatos teherkent nehezedett ram.Egyszeruen nehez leirnom szavakba.Es a legdurvabb, hogy elotte en ereztem mindig magam aldozatnak es jo embernek. DE ort abban a pillatban alegaprobb hulyesegem is felnagyitodott...azota tudatosan elemzem magam es mas szemmel kritizalom magam. Probalok folyamatosan helyesen cselekedni, meg a legszmmitmondobb rosszindulato gondolataimat is kiiktatni.Mar nem olyan vagyok mint elotte.

Azota egyszer megint at akartam erezni ....majdnem tuladagoltam magam.De mostmar nyugodtsag tolt el es nincs bennem halalfelelem, kb varom h jojjon, mert osszesegeben veve nem rossz es azota uresseget erzek magamban.Paradox.:(

Ha mégis lehetséges lehet ez akár egy paradoxon is hasonlóan az álomban álomhoz.

1.Valós világ ahol épp meghalunk és lepereg az életünk.

2. Lepereg az életünk

3. Elérkezünk a "lepergés" közben a halálunk időpontjához.

4. "Lepergés" közben ismét "lepereg" előttünk a film.

És így tovább és így tovább

és akkor elérkeztünk egy érdekes kérdéshez: valójában létezünk e egyáltalán és nem csak ugyanazt a mozit látjuk újra és újra...

lehet mindenki ugyanazt az életet éli át végtelenszer?