Mi történik már a világgal? Ez komoly?

Egy ujszulottnek minden vicc uj...

Evezredek ota ez megy mar, semmi nem valtozott, csak regen meg mindenki tuzisten akart lenni...

Részben igazad van. Picit fel van kapva az a tény, hogy árassz szeretetet, szeresd felebarátod, és tanulj sokféle meditációt stb. De ahogy sok magasabb entitásoktól kapott üzenetekben ott van, hogy előbb önmagad ismerd meg, a karmádat old fel a negatív dolgoktól, a családoddal és a barátaiddal a régi sérelmeket old meg, a fejlődést belülről kezd el kifelé stb. Előbb önmagunkban kell rendet tenni, megismerni a karmánkat, azután jön a belső világunk megismerése és fentebb emelkedni spirituális szinten. Minden belülről kifelé fejlődik, nem pedig kívülről befelé.

Sok ember csak beleugrik ebbe mert trendi, vagy mert van pénze a sok iskolára, ahol amit oktatnak, ingyen is hozzáférhető. Mindenki szeretne egy jobb világot, csak az oda vezető utat nem találja, vagy elvesznek út közben, vagy sodródnak ide-oda. Sokan nem tudják hogyan lépjenek az útra és ha hozzá jutnak egy apró információhoz máris azt hiszik hogy hű de sokat tettek és ők már magas spirituális szinten vannak.

Vannak lépcső fokok, amiket jó lenne végre megtalálni és a szerint haladni, és nem egyből bele ugrani a közepébe. Mindennek van eleje és vége. Nagyon sok információ áll a rendelkezésünkre ezért van ekkora káosz. Van egy dátum amihez kötődnek információk már nagyon rég óta. Ezek nem kitalált dolgok. Önmagunknak kell mérlegelni és rá lépni az útra avagy sem.

Az ezotéria (mint minden emberi gondolat és vélemény) önkényes. Egyetértek én is abban, hogy ez a túlzott lelkizés meg jövendölés és a sok hókuszpókusz már kimerítően unalmas. A spiritualitás nálam csak egy absztrakt fogalom. Az önismeret szerintem nem arról szól hogy 'leszámoljak önmagammal, a hibáimmal (és erényeimmel egyaránt)' vagy hogy megtisztulást, megújulást, mi egyebet nyerjek, hanem hogy közelebb kerüljek a valósághoz (és ezzel önmagamhoz), és hogy jobban tudjak alkalmazkodni a változó világhoz (vagyis hogy jobban tudjam a nehéz helyzeteket és a nehézségeket kezelni). A hibákból (amelyekre az érzelmek és az aggályos gondolatok utalnak) apránként tanulni kell és továbblépni. Ez a fejlődés útja. Különben semmi sem változik. Ez a természetes élet folyamata, ami - látszólag - kiszűri (átalakítja) a fölösleget és megtartja a szükségeset.

Ez a "valamiért mégis visszatér a probléma" tényleg abból ered, hogy nem értik meg az eszenciát. Az elvont témákkal (mint a szeretet) nem álszenteskedni és köntörfalazni kéne, hanem csak megérteni a lényegüket..Tudni kéne szembenézni a rideg valósággal..és az elkövetett hibákat kéne valahogy korrigálni..de ehelyett inkább mentsvárakba bújnak, mert az a kényelmesebb.