Próbáltatok már belegondolni, hogy a lélek létezése elég paradox és részleteiben megdőlni látszik? Az okfejtés lent. (nem akarok provokatív lenni, csak szeretném, ha ezeken mindenki elgondolkozna)
Nézzük meg logika alapján. Most tényleg el bírjátok képzelni, hogy minden élőlénynek van lelke? Akkor ugyebár minden sejtnek van lelke. Szóval akkor még a saját csontsejtjeinknek is van? Nem fura ez egy kicsit?
Emellett milyen szerveződési szintnek nincs már lelke? Ha sejtnek van, akkor a vírusnak is illene, mert lehet, hogy a mai definíciónk szerint nem élő, de attól még élő tulajdonságokat mutat. Azonban a szivacsos agysorvadást okozó prionnak is kell ám. Vagy hol a határ, és miért pont ott.
Még a sejteknél az is érdekes, hogy mikor osztódnak, akkor kettéválik a lelkük? Majd 2 hatványaira bomlik tovább?
Továbbá igen valószínű, hogy a jövőben öntudatra ébredt robotokat fog az emberiség gyártani, amelyek még nálunk is intelligensebbek lesznek. Még élőnek is tekinthetjük őket, hiszen nyílt termodinamikai rendszerként anyagot cserélnek a környezettel, és reprodukálni is tudják magukat. Nekik lenne lelkük ilyen szervezetten, vagy ezt kizárjátok, és inkább azt mondjátok, hogy egy sokkal egyszerűbb sejtnek van lelke inkább.
Továbbá érdekes módon a tudomány még nem tudta kimutatni a lelket. A galaxisunkat összetartó fekete anyagot sem tudja kimutatni, de legalább felismerte, pedig egy egész galaxist egyes jellemzőiben feltérképezni sokkal nehezebb, mint egy embert. Valahogy itt a földön nem sikerült ilyet találni.
Egyesek azt mondják, hogy a lelkek a halál után egy másik emberbe száll. Azonban ha kihal az emberiség, akkor hova megy ez a sok lélek? Az állatokba?
Végső gondolatként pedig csak annyit, hogy maga a lélek teljesen szükségszerűtlen, nem is értem minek találták ki. Az ember és minden élőlény tökéletesen működik biológiai és kémiai folyamatok során. Minden egyes jelenség magyarázható materialista elven.
Ahogy a történelemben, úgy az evolúcióban sincs olyan, hogy "ha". :)
Így alakult, más elmélet nem tudja megmagyarázni a mellbimbó fennmaradását, és ezek nem csak az én szavaim, ezt tudósok mondják.
Direkt írtam azt a baromságom után, hogy "na ne hülyéskedjünk", mert gondoltam ebből lejön, hogy ilyet nem mondok egy lánynak, de tévedtem. :D
Amúgy ő is bioszos volt, lehet értékelte volna a poént.
A szerelem és a monogámia azért alakult ki, hogy az utódok biztosan felnevelődjenek, mert az emberek nem sűrűn szoktak 7-8 utódot szülni egyszerre, mint a háziállatok, ezért minden gyerkőcöt fel kell nevelni addig, amíg függetlenek nem bírnak lenni.
Ezek után marad a nagy kérdés, hogy minek maradnak együtt.
Bár nem is igazi kérdés, mert ha nem az első gondolatnál állsz meg, akkor továbbgondolva a legfontosabb tényezőket figyelembe véve mégse lenne logikus, hogy különváljanak.
Ha ketten élnek egy házban, akkor tudják egymást segíteni és boldogítani, így felesleges elköltözniük. A szerelem ilyenkor általában elmúlik, de egyfajta ragaszkodás megmarad, ami általában mindenkinek jó.
Az evolúció nem egy absztrakt tudomány, hanem a mindennapi élet kialakulásának a megmagyarázója. Minden, ami a hétköznapi normát jelenti, az az evolúció hozadéka, kár belekötni, de próbálkozni lehet. :)
válasza:" túl van kicsit misztifikálva a gondolatod"
Az a para, hogy maga a tapasztalás megfoghatatlan, ha úgy tetszik, misztikum. Akár a hirtelen vagy folyamatos fajátmenetek problémaköre.
válasza:A lélek az ami az anyagba életet önt -mivel önmagában nem él-, maga az élet. Ez mindenhol és mindenben jelen van, mivel élettelen nincs. A tudomány bizonyította, mára lassan száz éve, hogy még a kőzetek, kristályok is bizonyos ingerekre, határozott módon reagálnak. Tehát rendelkeznek idegélettel -még ha elég alacsony szinten is-. Ez a növényeken is bizonyítva lett, amik még magasabb reakciókat adnak. A tudomány már réges-régen lebontotta az anyagot, finom kis rezgésekre, magyarán bebizonyosodott hogy minden amit mi valamilyen halmazállapotú dolognak látunk, az anyagtalan, és finom energiák rezgése,sugárzása csupán.
Szóval mégis mire vár a tudomány? Miért van az, hogy a XX. század közepétől a tudomány szinte megállt a fejlődésben? Miért nem vizsgáljuk végre a dolgok a lényegét, mindennek az eredőjét? Minden tudásunk megvan hozzá hogy továbbjussunk, és mi mégiscsak azt próbáljuk bebizonyítani hogy végső-soron minden csak anyag, durva anyag ami mögött semmi sincs, holott tudjuk nem így van.
Vagy talán csak nekünk nem adják tudtunkra, a tudást?
Végül is, miért tennék?:)
Nem állt meg a tudomány, a kvantumfizika pont a dolgok kettős természetét vizsgálja (részecske-hullám).
A növényeknél hallottam ilyen-olyan kísérleteket, de szerintem ezek csak hormonális változások, bár ki tudja...
Tudsz valamilyen forrást az általad említett határozott reakciókra a kőzetektől és növényektől?
válasza:Nekem már beszéltek páran a kvantum fizikáról, és hát... Na mindegy aki azt elfogadja tudománynak az fogadja. Félreértés ne essen én nem tervezek vitázni, csak volt egy kérdés és írtam egy választ. Én nem érzem úgy hogy lenne miről vitázni, vitáztam már elég éven át:D
Na a kis önéletrajz után...
Igen amit a kőzetekről mondtam, az egy Jagadischandra Bose nevű indiai tudós kutatta. Aki egyébként számos más felfedezést is tett. Bár nem erről lett híres. Most cikkek után nem kerestem, de angol betűzés szerint írtam a nevét -remélem jól- mert szerintem így google-ban biztosan többet találsz róla.
Na, jó gondolkozást!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!