Látom az emberek auráját? és ha igen, akkor az mire jó? és miért látom?

Orulj ennek a ritka kepessegednek, de ne beszelj rola szinte senkinek, mert meg fogod banni... Kinevetnek, kikozositenek, bantani es irigyelni fognak. A neten kutasd mi ez.

Az aurabol peldaul betegsegeket lehet elore latni, amikor az meeg nem jelentkezik fizikai szinten. Ezzel segiteni lehet az embereken. Olyan lehetsz mint az amerikai

Carolyn Myss - medical intuitive

Az aura arra jó, hogy azon a távolságon belül ne zavard az embert. Komolyra fordítva a szót: az aurában láthatod az emberek jövőjét, betegségeit, bajait. De hallgasd el! Mindenki ki fog nevetni, piszkálni érte vagy éppen féltékenyek lesznek. Ritka jó képesség, szinte hihetetlen. 1 000 000-ből 1 ember ilyen. Gratulálok.

Üdv: S

Jovot nem lehet latni az aurabol, mivel a jovo meeg nem fix, es mindig valtozhat. De a jelen erzelmi allapotot igen, azt latni, arra utalnak a szinek az auraban

.

Az sem igaz, hogy a 9. elettol - ez olyan allitas, amit nem lehet bebizonyotani, ezoterikus blah-blah. Az auralatas kepessege nem fugghet attol, ki hanyadik eletet eli. Senki se tudja, hanyadikat.

„Aki a személye mögötti végtelen áramokhoz hatol, lassanként észreveszi, hogy testi érzékszervei sajátságos módon megtoldódtak. Akire szemeddel, füleddel, vagy bárhogy, erősen ráfigyelsz, annak alkata és jelen-állapota szinte tükröződik benned, s a futó, vagy tartós jelenségeké is. Ha valakivel beszélsz, nem csak a szavait fogod fel, hanem azt is, mi lényéből árad; s azt hiszik, hogy gondolatolvasó vagy. És mindaz, ami benned így tükröződik, mintha színes volna; nemcsak a szemed lát színeket, de egy belső, rejtett szemed is. Az élettelen tárgyak lelke sötétlila, a növényeké zöld, az állatoké sötétsárga, barna, vörhenyes. Az eltompultság barna, a lelki gazdagság a szürkének élénk világos színekbe játszása. A mozgékony lelkek színe halványabb, tagozottabb, változóbb, a nehézkes lelkeké sötétebb, egybemosódóbb, állandóbb. A gyermeklélek alapszíne, mint a fénylő gyöngyház; a férfié hideg szürkéskék, mely többnyire megsötétül, megfakul, elbarnul, elvörösödik; a nőé lilás-piros és ez legtöbbször igen korán elhajlik a hervadt szirom színe felé. Az a kevés ember, aki úgy öregszik, hogy vénsége nemes kiszáradás, nem pedig kényszerű elfakulás: csupa érces szín, ezüst, bronz, arany. A lelki színes-érzékelés tulajdonképpen akárkinél megvan, csak nem mindenki ügyel rá és nem mindenki fejleszti magában. A fellobbanó haragot az ember vörösnek érzi, a tehetetlen dühöt méregzöldnek és élénk citromsárgának, az ábrándozást lilának és rózsaszínnek, a széles jókedvet pirosnak, a csöndes derűt fém-fényűnek, az unatkozást fakószürkének, a bánatot sötétkéknek, a reménytelenséget feketének.”

Weöres Sándor / A teljesség felé