Honnan tudhatom, hogy nem én élek egyedül a világon, és a többiek szimulációk csupán?

[link]

Ez meg kicsit más téma, de hasznos:

[link]

Hey, kilencedik! Egy pár cheatet átlőhetnél mailbe! :D

...egyébként lehet, hogy egyszer megtalál minket Morpheus. :)

Jó kérdés, gamin(e). De ha egyedül te élsz, akkor biztosan tudod, hogy nem tudod a saját akaratod teljesen kivetíteni a világra, nincs teljes hatalmad fölötte. Ha másról nem is lenne szó, akkor is: nem tudod, egyetlen lényként magadra erőszakolni azt, hogy elmondd magadnak az igazságot a léteddel kapcsolatban.

Tehát, ha egyedül lennél is, akkor is kell lennie olyan erőnek, ami nem (csak) a te igényeidnek engedelmeskedik. Ha viszont csak te vagy, akkor miért nem a te igényeid alapján szimuláltál volna le mindent?

Ha a dolog úgy áll, hogy ez egy olyan világ/börtön/akármi, amit mások megépítettek, és téged belekényszerítettek, akkor más a helyzet, az építők céljainak/tudásának kivetülése a világod, persze, hogy nem engedelmeskedik teljesen a te igényeidnek. Olvass az idealizmusról (filozófiai értelemben). Nem rossz dolog ez, de van egy konkrét kritikája: ha igaz is, az, hogy az emberek azt mondogatják, hogy az egész csak egy illúzió, kevesebb éhes szájat töm tele, mint az, ha az emberek (ha igaz, amit átélnek, ha nem), nyavalygás helyett elfogadják, ami van, és abban a valamiben növelik a befolyásukat.

Valami hasonló elméletről szól (neeem, nem a Mátrix..)

a 13. emelet című film, amelyben egy szerverközpont szerű kutatóközpontban létrehoznak egy másik világot, ahova a kutatók tudatát az ott létrehozott emberek "lelkébe" át tudták vetíteni. Aztán -spoiler- kiderül, hogy ők maguk is egy jövőbeli világban létrehozott szimulációk. Mindenesetre elgondolkodtató ez az egész, hiszen egész életünkben végigkísér minket a kérdés: Miért vagyunk?..és mi ez az egész egyáltalán? Tényleg csak azért vagyunk a Földön, mert egyszer két ember jól érezte magát? És halálunk után a lelkünk mivé lesz? Tehát bármi elképzelhető, de akármi is az igazság, meg kell próbálnunk

a lehetőségeinkhez mérten boldogulni, szeretni, a többit bízzuk a Nagyokra.......

Nos, Te vagy egy elcseszett filozófus vagy, vagy egy hatalmas kocka- ha utóbbi, akkor ajánlom, hogy kapcsold ki a gépet MOST és menj ki a friss levegőre azért nagy vonalakban kifejteném a problémád:

Eszel, iszol, alszol. EMBERI érzéseid vannak. Beteg leszel, meghalsz... Először apádból, majd rá 9 napra anyádból jöttél- 100%, hogy nem egy számítógép teremtett.

Na de ha mégis-valami eszméletlen nagy csoda folytán- Te lennél az egyetlen létező ember akkor mégis a többi "szimuláció" honnan van? Nem vagyok nagy számítógép zseni, de ha még az informatika tudomány nem tart OTT, hogy embereket, UNIVERZIUMOT szimuláljon, akkor mégis, hogy gondolod, hogy eddig minden "ember"- rajtad kívül csak egy szimuláció?

Elmondásod szerint te egy biológiai szuperszámítógép vagy. Oké, jó vicc. De figyelj, én biztosan tudom, hogy nem vagyok egy szimuláció :))

A legnagyobb érv a kérdésedre:

Az emberi butaság határtalan. :)) Mégis kinek jutna eszébe ilyen kérdés, ha nem egy EMBERNEK?

Na hát akkor, kedves kérdező a mi válaszaink a Te elméd teremtette?

Ez egy akkora baromság, úgy ahogy van. Csak el tudom NAGAMRÓL dönteni, hogy ember vagyok!

"Gondolkodok, tehát vagyok."

" Na hát akkor, kedves kérdező a mi válaszaink a Te elméd teremtette?

Ez egy akkora baromság, úgy ahogy van. Csak el tudom NAGAMRÓL dönteni, hogy ember vagyok!

"Gondolkodok, tehát vagyok."

pontosan gondolkodsz, tehát létezel.

a kérdező világában.

lehet hogy csak most értél meg arra szintre hogy ezt felfogd, vagy az agyad, ami a szimulációs programban csak egy karakter, és a kérdező befolyásolja mindezt,most engedte meg, hogy eljuss arra a szintre, hogy ezzel az infóval találkozz.