Te mitől érzed/éreznéd, hogy az életed és a halálod nem volt/lesz hiábavaló?

Ha teljes életet éltem volna, amely elégedettséggel töltött volna el.

Lehet hogy kissé félreértelmezem a kérdést, na de azért leírom ami eszembe jutott. Nos én úgy érzem akkor nem lesz az életem hiábavaló, ha sikerül családod alapítanom, és lesz egy gyerekem, akinek meg tudok adni mindent, és sikeresen fel tudom nevelni. Számomra ez a legfontosabb az életemben. Halálomban, hát ha úgy halok meg, hogy azzal másokon segítsek. Pl kocsi elé ugrok, hogy megmentsek vele valaki mást, mint egy gyereket aki kifutott az útra, vagy egy barátomat, szerettemet. Illetve ha halálom után a szerveim fel tudják használni, hogy mások életét megmentsék vele.

Egyik élet sem hiábavaló, minden élet egy tapasztalat. Még az is amivel nem akarok azonosulni, de ott van előttem példaként.. Ettől olyan (néha azt mondom fura) és csodás ez a világ. De hogy válaszoljak kicsit földhöz ragadtabban is a témához, akkor érezném hogy nem volt az életem hiába való, ha megérteném az életet, és megtanulom szeretni. Minden nyűgjével és jóságával együtt. Valamint mindig feltétel nélkül segíteni másokon, amennyire egészséges, és amennyire nem használnak ki, csak annyira hogy jobbá tegyem a világot. Valamint ne legyenek negatív gondolataim. SOHA! Na akkor hasznos tagja leszek/vagyok/voltam az életnek.

Csakis onnan hogy Isten szeret, és visszaigazol.

Ja vagy onnan is hogyha jobb leszek, mint régen, nem számit milyen dolog az csak nekem tetszen, és én érjem el, törjek át valami korlátot és szabad lehessek xD

magyarul fejlödök :)

Attól amit teszel.

Attol lesz ertelme, ha masoknak segitek.