Szerinted mi van a halál után?

Nem mindenki, akit érdekel a reinkarnáció, céltalan, álmodozó vagy öngyilkos hajlamú.

Én nagyon sajnálom, hogy ennyien gondolják azt hogy egyszer élünk és kész.Biztos boldog, sikeres életet éltek, de legbelül mégsem vagytok boldogok. Szomorú... Azt gondoltam hogy 2018-ra az emberek nyitottabbak lesznek. A kérdés nem az, mi van a halál után, hanem teljessé tudtál e lenni a jelenlegi életedben.

Nem tudom van e valami utána.

Nem követek semmilyen vallást...

Meghalt az anyukám...hinnem kell, hogy fogok még vele találkozni.Máshogy nem tudom feldolgozni ezt a veszteséget.

Lehet becsapom magam, de a remény segít.

Másrészt (elvonatkoztatva a saját veszteségemtől)mi a francért élünk? Olyan értelmetlennek tűnik ha a halál után nincs semmi.

Utolsó válaszolónak:Részvétem!

Igen a remény önmagunk becsapása.De sokan keverik a reményt a hittel.

Szóval nyugodtan higgy abban hogy még találkoztok, plàne ha enyhíti az elveszítésének fájdalmát.Békére leljen Ő és Te is!

#34.

Miért gondolod, hogy aki nem hisz a mesékben, illetve a túlvilágban, az boldog, és sikeres életet élt? Azért, mert te nem éltél azt? A siker és a boldogság is csak a társadalmi ranglétrád aktuális lépcsőfokának illúziója. Lehetsz elégedett a semmivel, és gyötrődhetsz, ha nem neked van meg mindened.

A nyitottság kérdése nem a vágyakon alapszik. Persze lehet hinni, ha minden akaratom ellenére megalázott és elnyomott voltam életemben, éjt nappallá téve dolgoztam másokért, akkor ha elpusztulok vár a mennyország, vagy újjászületek akként, akinek robotoltam. Könnyebb így megtenni azt, amit a sors követel attól, aki nem tud változtatni rajta.

Teljessé, pedig áruld el kérlek, hogy leszel az életedben.

Nem vállalsz utódot, mert az hátráltat a dicsőséges kiteljesülésed reményében, vagy nem vállalsz olyan munkát, ami a javadra is válik, csak olyat ami megfelel az igényeidnek, miközben csak vegetálsz, vagy esetleg elvonulsz a világtól, és magokat rágcsálsz a nagy meditálások közepette, amíg azok el nem fogynak? Áruld el kérlek, hogy tudsz teljessé lenni 2018-ban, és megkövetlek. Nekem 2017-ben sem sikerült, de még azelőtt sem. Lehet, hogy nem haladok eléggé a korral, de tartok tőle, hogy a 2019-es év sem fog nagy csodákat tartogatni nekem e téren. Gyanítom, hogy igazából másoknak sem igazán, bár mindig van közöttünk jó néhány Jézus meg Buddha jelölt, akinek olyan teljes az élete, hogy az csak na.

Miért fáj azt elfogadni, hogy 35-92 éved van arra, hogy tegyél valami hasznosat? Könnyebb út a mesékben hinni, végig kummantva az egészet azt remélve, hogy na majd a következőben aztán majd más lesz? Egyszerűbb talán mindig mást okolni az élet nyomorúságáért, és egyszerű döntések helyett inkább gyáván hinni a mesékben? Vagy egész egyszerűen, mindenki olyan orbitálisan nagy egóval rendelkezik, hogy nem tudja feldolgozni azt, hogy csak ezt az egy lehetőséget kapta, és itt kéne valamit felmutatni?