Szerelmi kötést csinálhatok úgy, hogy ne ártsak vele se a kiszemeltnek, se magamnak? (jelzem, értelmiségi, két diplomás nő vagyok, de már nem tudok elképzelni semmilyen más megoldást a problémámra)

De abba nem tudok és nem is akarok beletörődni, hogy soha többé nem látom és nem beszélünk egymással; mert tudom, hogy nagyon szeret engem, még ha nem is feltétlenül úgy, ahogy én Őt. Ha másképp nem megy, beérem a barátságával is, de ezzel a belső ürességgel és hiányérzettel, amit a jelenlegi szituáció okoz nekem, nem tudok megbirkózni.

De igen, meg fogsz tudni birkózni vele, ha erőt veszel magadon és ignorálod az életedből. Ez a barátkozósdi a legnagyobb baromság, mert egyrészt ő inkább örülne, ha teljesen egészében megszabadulna tőled, mert bocs, de nyilván rohadtul irritálod a viselkedéseddel, másrészt pedig addig nem leszel képes mások felé nyitni, amíg az életed része. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de "két diplomás értelmiségi" nő létedre elég hihetetlen, hogy képtelen vagy belátni ezeket a dolgokat. Nekem "csak" egy diplomám van, feltehetően fiatalabb is vagyok nálad jóval, de amikor hozzád hasonló helyzetben voltam, pontosan tudtam, hogy mit kell tennem, idióta varázslatok nélkül. A pánikrohamok meg ez az eszeveszett kétségbeesés csökkenni fog nemsokára. Magad alatt vágod a fát, ha nem zárod le ezt a kapcsolatot.