Miért félek ennyire a víztől?

Mert lefolyhatsz vagy megehet egy nagy dög. Ledarálhat egy gép vagy felrobbanhatsz egy taposó aknán. Elkaphat egy húsevő növény, megcsíphet valami mérges cucc. Begörcsölhet lábad, szíved.

Javaslom, hogy inkább egy békés medencére gondolj, ahol simogat a nap és nincs lefolyó :)

Nem tudom, én is valami gyerekkori rossz emlékre tippelek amire igazából már nem is emlékszel, csak az érzés maradt meg talán.

Helyedben megtanulnék úszni! Nem kell profi módon megtanulni, csak annyira legalább, hogy fenn tudj maradni a vízen, és kapaszkodás nélkül elússz A-ből B.be. De ne család vagy barát tanítson, hanem akinek ez a szakmája! Egy tesi tanár vagy egy úszásoktató...

Először csak kismedencében szoktak tanítani, amiben nincs 1 méter magas sem a víz. Szóval bármikor ha leteszed a lábad, fel tudsz állni...

Annyi kéne, hogy elmész egy úszásoktatóhoz, és kéred, hogy ennyire tanítson meg. Kismedencében biztosan úszkálni. Még az sem kell, hogy a fejed betedd a víz alá mellúszásnál, elég ha csak kint tartott fejjel megtanulsz. És a hátúszást is megtanulod.

Hátha ettől enyhül majd a fóbiád, lesz benned egy magabiztosság, hogy igenis fent tudzs maradni avízen és nem süllyedsz el.

Meg hátha utána kedvet kapsz, hogy jobban megtanulj úszni, és akár nyílt meg mélyebb vizekben is csinálnád... Jó az....

Vagy egy megtanulatlan lecke amit túl sokáig kerülgettél vagy ahogy előttem is írták, egy gyerekkori trauma, sokk következménye.

A megoldás sokféle lehet.

Hát pl volt egy film, amiben a csávónak belefulladt az apja a vízbe, és azóta félt tőle.

Az előző élet-témának meg a reinkarnáció meg lélekvándorlás meg újjászületés meg újra testetöltés meg ilyesmi szavakra rákeresve tudsz utána nézni -gondolom. De leginkább reinkarnáció.

Na szal az azt jelenti, hogy amikor itt a földi életünkben elfárad a testünk, akkor ugye meghal a test, a lélek pedig felszáll valahova, egy másik dimenzióba. Ott aztán minden hepi, de a lélek/a szellem vágyik kipróbálni magát más szituációkban, megtapasztalni, hogy milyen amikor pl nincs mindig bőség, meg van pl hideg-meleg; stb; meg mittomén, és akkor leszületik ide a Földre; és akkor bejárja azt a sorsutat, amit van aki szerint már születése előtt eltervezett; összerakott magának, és van, aki szerint nincsen ilyen módon determinálva a sors, és sorsról csak utólagosan lehet beszélni. Na és akkor itt kipróbál különbözőféle szituációkat, meg kipróbálja magát az életei során több különbözőféle munkakörben; pl lehet egyszer hajós, lehet egyszer könyvelő, lehet egyszer autószerelő, szakács, orvos, szal sokmindenféle. És akkor szal ez így körforog. Viszont van némi szabadakaratunk is, illetve hát valamennyi mindenképpen van,és akkor ha pl elszúrunk valamit, akkor karmát hozunk létre, és pl azért is születünk még vissza, mert ki akarjuk egyenlíteni. De egyébként én asszem, talán lehet megbocsájtással is oldani. Márminthogy a karmát. A karma az meg kiegyenlítődésre törekszik, és tanít ezáltal. Pl ha egyszer belerúg egy ember egy másikba, de aztán azt valakitől visszakapja, akkor kialakulhat benne vele szemben egy empátia, és többet nem csinálja mondjuk mással. Vagy pl ha látja, hogy másvalaki csinálta mással, akkor abból is tud pl tanulni, leszűrni dolgokat, és megérteni pl, hogy 'ez nem jó'.