Miként és miért kerül a lélek az ő testébe?

Nem döntök el semmit. Itt arról van szó, hogy az én illúziójának feloldásával felismerődik, hogy nincsenek lelkek, csak egy lélek van, ami nem egy szubsztancia vagy energia, ahogy az elme gondolja, hanem maga a vanság. Ami csak VAN, az azért van, mert az maga ez a lélek. A fizikai világ és benne minden élő és élettelen nem olyan dolog, ami a lelken kívül áll, majd a lélek azt megszállja, hanem olyan valami, ami már eleve a lélekben létezik, tehát maga a lélek. Már minden eleve a lélek anélkül, hogy abba a lélek beleszállna. Ettől fogva pedig értelmetlen lelkek számáról beszélni, mivel a fizikai világ mögött, a lelki szinten nincs elkülönülés. A te lelked az én lelkem. Az egó hiteti el, hogy a te lelked különb az enyémtől. Az egó feloldásával viszont felismerődik ez az illúzió. Felismerődik, hogy az az ÉLET, ami a testedet működteti, végső soron ugyanaz az élet, ami az én testemet működteti.

Ez igazából választ ad arra a kérdésedre is, hogy miért nem születik új lélek. A lélek már akkor is létezett, mielőtt a születés folyamata létrejött volna a fizikai világ szintjén. Mint minden természeti törvényt és a fizikai világ összes mechanizmusát, úgy magát a születést is a lélek találta ki, teremtette. Tehát teljesen értelmetlen a kérdés, hogy miért nem születik új lélek, amikor maga a lélek hozta létre azt, hogy egyáltalán bármi megszülethessen.

Ha a végső szemszögéből nézzük akkor üresség, csend vagyunk, ennek az ürességnek nincsenek határai, az üres semminek nem lehet határa, és az üres semmi soha nem is keletkezett, ezáltal időtlen, de minden ami benne keletkezik mint forma, az véges, van keletkezési ideje és elmúlási ideje. Az üresség tehát határtalan és időtlen és ez maga a teljessége, mert ennek tudatában létezik,

ha valahogy nevezni kell akkor lét-tudat, amiben az univerzum keletkezett. Tehát egy tudatos üres semmi vagyunk amiben minden létforma keletkezik és elmúlik,

a létformákkal megélünk egy bizonyos azonosságot, majd újra és újra magunkra ébredünk, az ürességünkre, a teljességünkre.

Tehát a végső szemszögéből nem az ember vagyunk, hanem aki az emberi létet tapasztalja, de ahogy létezik anyagi világ, úgy létezik szellemi világ is, ahol még mindig elkülönültséget élünk meg, úgy ahogy emberként is elkülönültséget élünk meg a teljességtől,

tehát létezik emberi és szellemi létsík is, de ez mind múlandó, a végső igazság a lét-tudat amiben mindezek a síkok létrejönnek, csak az valós, de ettől függetlenül minden ami létezik az EGY lét-tudaton belül létezik, tehát minden egységet alkot, üresség és forma egységet alkot.

Ezt nem igazán lehet értelemmel felfogni, csak a végső tudatra ébredve és akként létezve tudni, itt már nincsnek hitrendszerek és elképzelések, csak a lét egyszerű teljessége és vansága.

"elkülönültséget élünk meg a teljességtől"

A szellem világ szintjén nem élünk meg elkülönültséget, mivel nem jön létre azonosulás. Azon a szinten a szellem nem egy azonosulási pont, ahogy a fizikai világ szintjén az elme. De a fizikai világ szintjén se kell elkülönültséget megélnünk, mivel az elkülönültség egy tudatállapot, nem pedig valami, ami szükségszerű. Ha a figyelmed mindig tökéletesen a jelenbe koncentrálódik, akkor a teljességet, vagyis magát istent transzcendálod. A szellemi síkon nincs elme, ami elvonná a figyelmed a jelenről, így ott folyamatosan a teljességet transzcendálod. A teljesség az alapállapotod. Az életnek nincs is több értelme annál, mint hogy megtanulnod a fizikai világ szintjén is a teljességet transzcendálni. Tehát a jelenben élni.

"A szellem világ szintjén nem élünk meg elkülönültséget, mivel nem jön létre azonosulás. Azon a szinten a szellem nem egy azonosulási pont, ahogy a fizikai világ szintjén az elme.

Így van, a végső szellem szemszögéből nincs elkülönülés, de ahogy az ember az elmével él azonosságban, úgy a köztes szellemi létsíkon az emberi érzésekhez való kötődés tart elkülönültségben egy energia halmazt, ami újra és újra anyagban létesülést él meg, tehát létezik elkülönült szellemi lény ami újra és újra létesül az anyagban, de mindez a létesülés a végső szellemen belül történik, tehát csak a végső szellem a valós, de ettől még minden létezik, csak nem a végső valóság szintjén.

#19

Ezek csak gondolatformák, nem többek.