Elérhető a teljes megvilágosodás egyedül egy szobában?

Hozzaszolasaidbol latom meg mindeg ugyanazok a gondjaid mint egesz eletedben.

Akinek javasoltam a HeroinHero (South Park-bol) jatekot, bar lehet nem letezik, de szerintem valakik csinalhattak mar hasonlokat

Szervusz.

Láttam már néhány kiírt kérdésedet itt az oldalon. Gondoltam válaszolok Neked, azt hiszem egykorúak vagyunk, talán rokonszenvesnek fogod találni a mivoltom. Viszont előre szólok, a szavaim valószínűleg nem fognak áttörést hozni, mert az említett problémák mélyebben gyökereznek, mintsem, hogy verbálisan orvosolni lehessen őket...ehhez módosult tudatállapot szükséges, ami lehet pl a meditáció.

Szóval nagyon szép dolog, hogy 8 éve foglalkozol ezzel a zen-meditációval, de egy valamit jó lenne tisztán látni. Számtalan traumát gyűjtünk be egyénenként, amik kezelésre szorulnak. A meditáció, főleg ha ez "csend-meditáció" (mindegy milyen ágazatból), baromi sokat tud segíteni, de lássuk be, egy olyan egyén esetében, ahol elég sok az ismert vagy nem ismert trauma, 8 évnyi és még nem is folytonos meditáció, azért nem feltétlenül regenerál mindenből, sőt elég valószínű, hogy nem. Vannak olyan traumák, amik meghaladása erre szakosodott szakemberrel, ráadásul a leghatékonyabb módszerrel is elérhetik a 10-15 évet. Ezt be kell látni, nincs mese, és nem kell aggodalmaskodni, s hogy miért nem kell? Majd erre később visszatérünk.

No, de folytatva...Lásd a jó oldalát ennek. Abban biztosak lehetünk, hogy egy sor problémát megoldott már a meditáció gyakorlása, de türelmetlenül viselkedni azért nem bölcs dolog. Megkockáztatom, ha nem csináltad volna egyáltalán ezt a 8 évet, akkor még nagyobb kakiban lennél pszichésen. Szóval nyugi, nem érdemtelen a gyakorlásod és célravezető, persze nem feltétlenül azok valósulnak meg, amiket Te éppen óhajtasz.

Plusz célok. Említetted, hogy a meditációt afféle menekülésnek használod, illetve a drogfüggőségből akarsz megszabadulni vele. Egy dolgot jó ha tudsz. A szenvedélybetegségek, tehát a drogfüggőség is úgynevezett tünetek, egy trauma kivetülésének "kompenzációja". Vagyis te gyakorlatilag úgy ülsz bele a meditációba, hogy tünetet kezelj (a szándék/indíttatás baromi sokat számít mentális gyakorlatokban). Gondolj bele, ez kb olyan, mint amikor eltörik a lábad, és dobálod a fájdalomcsillapítókat, de a törést nem javítod ki, vagy valami emésztőrendszerre ártalmas baktériumot benyelsz és csak a hasmenést és hányást meg gyomorfájást csillapítod, más egyebet nem csinálsz. Érdemes ezt végiggondolni.

S akkor most térünk vissza arra, hogy miért is nem kéne aggódni, illetőleg kicsit más megvilágításba helyezzük a dolgokat.

Azt állítod, hogy sikerül a jelenlétbe csöppenned a meditáció alatt, s akár alkalmanként meditáció nélkül is bele tudsz hullani ebbe, mikor belefeledkezel egy-egy természeti jelenségbe.

Ha ez így van, és ténylegesen a jelenlétben vagy, akkor annak realizálódnia kéne, hogy a megvilágosodás nem egy elérendő cél, hiszen itt és most megvan, meg persze nem egy szobában történik meg, hiszen mind a szoba, mind az idő, mind a tér egy illúzió, hiába oly makacs is. Ez az egyik fontos dolog. A másik pedig az, hogy ha tényleg a jelenlétet éli meg az ember, akkor a kettősség-nélküliséget is megéli, vagyis nincs olyan, hogy te meg én, nincs olyan, hogy szüleid és te, nincs olyan, hogy majd meghalsz és újra-inkarnálódsz egy másik életben a jövőben, ahogyan olyan sincs, hogy a múltban éltél valami életet, nincs olyan, hogy itt vagy ott, nincs olyan, hogy ekkor meg akkor, ugyanis jelen pillanat te milliárd ember életét éled a Földön pl, számtalan állatét, növényét, élettelen tárgyét stb. Jelen pillanat Te éled az 1500-as éveket is, vagy akár a 2200-as éveket. Te magad vagy a sokszínű por is, amit a testedbe teszel, Te magad vagy a naprendszer, a galaxisunk, az egész univerzum. Ha ezeket nem tapasztaltad meg a jelenlétben, akkor az nem a jelenlét volt, hanem valami más, egyfajta extázis, ami bár kellemes, de nem a Valóság. Viszont, ha ezzel a kettősség-nélküliséggel azonosulsz, akkor automatikusan megszűnik a félelem és minden kisimul, szavakkal kifejezni nem lehet milyen érzés. Talán annyit lehet mondani, hogy szabad és békés.

Bocsásd meg a hosszabb kommentárt. Bízom benne a helyén tudod kezelni, és elnézést, ha helyenként "lakótelepi" stílusban fejeztem ki magam.

Üdvözletem és kitartás.

Kilátástalanság, önbizalomhiány és társai. Több vagy Te annál, minthogy bedőlj ezeknek az érzéseknek, ahogyan azt is tudod, hiába csak emlék, hogy ezek az érzések jönnek és mennek, vagyis létük múló. Tudom én, hogy iszonyat nehéz "visszaszerezni" azt az érzést, amit béke és nyugalomnak nevezel, ami után jó ideig nem éreztél félelmet. De mivel megtapasztaltad, ezért tudod, hogy létezik, és mivel ez a megtapasztalás alatt felismerted, hogy ez valójában micsoda, ezért tisztában vagy vele, hogy ez a Te eredeti állapotod, amire ugye az a sok szenny szépen rárakódott, amikkel jelenleg küszködsz...kilátástalanság, önbizalomhiány és társai.

Te nagyon jól tudod, hogy miért nehéz élni. Egészen pontosan tudod jól, hogy nem nehéz élni, hanem oly tökéletes és akkora hatalommal bír az emberi elme, hogy még azt is képes elhitetni magával, hogy bármi, de még akár saját maga is tökéletlen vagy rossz.

Egy a lényeg...látod, valamiért mégsem hagytad abba végleg a gyakorlást...annyi a dolgod, hogy csak csinálod. Jönnek majd ezek a nyomasztó érzések, mert jönni fognak, de aprójával szépen felszámolod őket. Minél gyakorlottabb vagy, annál jobban felsejlik az érzés és tudás, ami abban a bizonyos megtapasztalásban van, amit emléknek nevezel.

Hajrá.