Évekkel ezelőtt egymás után háromszor is furcsa "jelenés"-ben volt részem. Miket láthattam és miért?

Mostanában nagyon sokat gondolkodtam rajta, ezért úgy döntöttem felteszek róla itt egy kérdést, hátha tud valaki hasznos információval, hasonló élmény beszámolójával szolgálni.

Az elmém ép, tudatmódosító szerekkel nem élek, sőt, mint láthatjátok tudok értelmesen, szép, kerek magyar mondatokban, helyesen írni.

Az első eset a Fiumei úti sírkertben történt. Egy barátnőmmel sétáltunk, a főbejárattól már elég messze. Egy útkereszteződésben álltunk, a barátnőm elfordult jobbra, én egyenesen néztem előre. A következő pillanatban egy kengurut(!) láttam átugrani az úton, olyan ötven méterrel előttem. A lába csak egyszer ért le, az út közepén. Biztos vagyok benne, hogy nem kutya, nyúl, vagy őz volt. A mérete és a színe alapján lehetett volna, de a formája és a mozgása határozottan teljesen más volt, biztos vagyok benne, hogy nem rosszul láttam.

A második eset egy vagy két nappal utána történt.

A testvérem szobája előtt sétáltam el nappal, a szoba kicsi és világos, nincs telezsúfolva bútorokkal.

Csak úgy megszokásból odafordítottam a fejem, benéztem, és egy gyöngytyúkot láttam ülni a sötétkék takarón a világoszöld fal előtt. Először nem fogtam fel, nem torpantam meg, azzal a lendülettel továbbsétáltam, pár lépés után jutott el az agyamig, mit is láttam, és visszaugrottam.

Amikor másodszor benéztem, már nem láttam semmit.

Normális körülmények között azt gondolnám, rosszul láttam, de mivel közvetlenül a kengurus eset után tapasztaltam, nem hagy nyugodni.

Az utolsó eset:

Ülök, nézek magam elé a szobámban és egyszercsak egy fekete halat látok lebegni nem közvetlenül előttem, egy kicsit jobbra. Olyan guppi formája volt de sokkal nagyobb, öt centis, kb 30 centire tőlem. Nem tudtam megfigyelni, a periférikus látásommal érzékeltem, már lehet elég régóta ott volt, mire észrevettem. Amikor odafordultam nem tűnt el azonnal, csak egy-két másodperc múlva. Akkor sem láttam élesen, kicsit homályos volt és egy nagyon picit áttetsző. Az oldalúszói, meg a kopoltyúja mozgott, mint egy rendes halnak.

Anyukám mindig tartott halakat, sok guppit lehúzott a vécén, mert nem tetszett neki a színűk, és nem akarta, hogy tovább szaporodjanak. Én ezt nagyon kegyetlen dolognak tartottam mindig is, és elítélem. Nem értem, miért nem neki jelent meg.

2006-ban történtek, akkor voltam 20 éves. Azóta nem tapasztaltam semmi ilyet, de ezek még mindig nem hagynak nyugodni, folyton eszembe jutnak.