Mitől van ez? Nagyon félek :S

Szerintem egyszerűen tudod hogy valaki meghalt a lakásban és attól félsz.

Én például tutira nem tudnék olyan lakásban nyugodtan meglenni, ahol tudom hogy meghalt valaki. Pedig én kétszer annyi idős vagyok mint te. :D

Amúgy ha ilyen történeteket olvasok, akkor én mindig nagyon szoktam félni.

A nem beképzelemről annyit, hogy attól, hogy az agyad tudatos része nem fogadja el a képzelődést, attól az még az marad.

Biztos lesz aki azt írja, hogy ez tuti szellem. Hidd el, ha nem gondolsz rá, eltűnik magától.

persze, hogy beképzeled! azt tudom tanácsolni, hogy nyugodj meg és ne azon kattogj, hogy valaki figyel, vagy hova nézzek hol lehet a "szellem" ?! nyilván az agyad tudja, és mindennap szembesül a tudattal, hogy meghalt ott valaki.

ez olyan dolog, mintha azt mondom neked, hogy "ne gondolj a csokira!" de mégis arra gondolsz..

Persze hogy bebeszéled magadnak.

Velem pár hónapja történt idegesítő dolog.

Már napok óta nem tudtam aludni, egyik hajnalban 3 körül írtó hangos zúgást hallottam a ház fölül.

Teljesen ki voltam készülve, valamiért meg voltam győződve róla hogy ufót hallok :D

Percekig eltartott, aztán hirtelen elhallgatott.

Másnap rájöttem hogy valószínűleg csak egy repülő volt, és nem tartott az percekig, csak az ijedtségtől hittem azt.

De azóta sem bírok fény nélkül elaludni, mindig mennie kell legalább a tévének :)

Nálam is volt ilyen kicsi koromban. :S Mikor 3 éves voltam beköltöztünk egy lakásba, ahol onnantól kezdve 15 éves koromig szó szerint rettegtem. Mindenhol nyugodtan aludtam, mászkáltam a sötétben, de otthon... Pokol volt az a 12 év. Láttam elsuhanni vibráló dolgokat a levegőben, fényvillanásokat éjszaka, de csak ilyen picikéket, pár centiset a levegőben, amiket általában huzat kísért. Volt, hogy láttam hozzám megint besuhanni szintén ilyen fénylő dolgot a levegőben és teljesen szétfújta az ágyamon lévő papírokat, ahogy elhaladt. Minden be volt amúgy csukva. :S Zajokat, morgásokat, nyögéseket hallottam az előszobából, volt hogy valaki éjszaka verte a billentyűzetem, sokszor nem bírtam és befogtam a fülem. Mindig plüssállatokkal vettem körül magam és mozdulatlanul feküdtem reggelig a takaró alatt izzadva. :(( Anya is sokszor érezte, hogy valaki befekszik mellé és átöleli, volt, hogy azt hitte én vagyok, mert még az ágy is besüppedt mellette. Iszonyú volt. Soha vissza nem mennék oda újra átélni mindezt.

Amikor elköltöztünk, akkor magamra sem ismertem, pedig olyan házba mentünk fél évre, ahol nemrég halt meg a tulaj és mégis nyugodtan aludtam, nem féltem, bátran mászkáltam a sötétben, újra tudtam pihenni és boldog voltam. :)) A jelenlegi lakásunkban szintén békesség van, nem félek, csend van, nincsenek morgások és zörejek, nincsenek száguldozó fénypontok ÉS!! merek úgy aludni, hogy a fejemre húzva a takaró.:D Ez nagy szó.

Teljesen átérzem, amit leírsz, ameddig ott laktok muszáj tűrnöd és valahogy terelni a gondolataidat a dologról, mert nagyon kitudja készíteni az embert. Hallgass este zenét ha fent vagy, nézd a tévét és próbálj nyugodt lenni, nem beidegelni magad még jobban, hogy van ott valami. :)