Szerintem Isten létezése lehetetlen, immár tudományos bizonyítékok is ezt mutatják. Ti a lent leírt dolgon nem gondolkodtatok még?

A tudományhoz sincs köze, amiről te beszélsz. :)

Azért köszönjük, Emese.

"Az univerzum tágulását és keletkezését a nagy BUMM magyarázza. A nagy bummal jött létre az idő, előtte nem létezett, tehát Istennek nem volt ideje létrehoznia az univerzumot."

Isten az időtől független, a világot a nagy bumm pillanatában vagy bármikor utána is megteremthette (ez esetben úgy, hogy pont úgy nézzen ki, mintha egy nagy bummal indult volna).

"Továbbá a Bibliában szó sincs az evolúcióról. Sitty sutty csiribú csiribá és 7 nap alatt kész a világmindenség? Na ne nevettessetek."

A hét napos teremtés csak egy példabeszéd, az a lényege, hogy mindent Isten teremtett. Szerinted ha a történet íródásának idején valaki a nagy bummról kezd beszélni, értették volna, mit akar? A Biblia nem fizikakönyv és nem is történelemkönyv, az van benne, amit Isten a mi okulásunk szempontjából hasznosnak vélt leíratni. A szövegek nem úgy készültek, hogy szóról-szóra, mint egy tollbamondást, leíratták a szent írókkal, hanem Isten csak a lényeget sugalmazta, amit az írók a maguk korának kontextusába foglaltak és úgy írták le, hogy mindenki számára érthető legyen. Azt kiszűrni, hogy mi a lényeges, az egész szöveg (lehetőleg az eredeti) alapos tanulmányozásával, valamint az író korának, az akkori életmódnak, szokásoknak a vizsgálatával lehet. Ezzel foglalkozik a teológia (többek között).

"És ha mindent Isten teremtett volna, miért csak a Földröl lenne szó a Bibliában? Mi van a másik sokmilliárd galaxissal?"

A teremtéstörténetben azért szerepelnek a csillagok egy fél mondat erejéig. Azért az ember a főszereplő, mert az emberek számára készült a Biblia. Nem tudom, hogy Isten teremtett-e más élőlényeket más bolygókra, esetleg egy tőlünk független világmindenségbe. Ha igen, akkor nekik nyilván más a "Bibliájuk".

"Ha hősünk enyi mindenre képes csak úgy, hogyhogy nem tudta valami hókuszpókusszal kiirtani az emberekből az ősbűnt? Miért kellett az özönvíz ha az emberek utána is rosszak?"

Isten szabad akaratot adott az embernek, a bűn ennek a következménye. Nem rabszolgákat akart, hanem olyan embereket, akik önként követik őt.

"Miféle isten az, aki ha valaki nem hisz benne, máshogy gondolkodik mint ahogy azt elvárja, a pokolba küldi hogy szenvedjen?"

Egyrészt nem a "pokolra küldi", a pokol nem egy hely, hanem az az állapot, hogy Istentől távol vagy. Nem tudom, hogy pontosan mit mond erről a katolikus egyház, de én úgy tanultam és abban hiszek, hogy nem Isten küld a pokolra, hanem magadtól mész oda, ha nem érzed magad méltónak, hogy Isten elé menj. Isten senkit nem lök el magától, és nagyobb az irgalma, mint az igasságossága: lehet, hogy valaki a kárhozatot érdemelné, és mégis megbocsát neki. Szintén nem tudom, hogy ezügyben mi az egyház álláspontja, de az én hitem szerint, ha Afrikában élsz, a keresztény vallástól elszigetelve, attól még üdvözülhetsz. Ugyanígy, ha a saját fejed, a saját gondolkodásod akadályoz a hitben, mint sok a vallást nagyon jól ismerő ateistát, akkor is üdvözülhetsz. Csak sokkal könnyebb annak, aki hisz. Szeretned kell felebarátodat, szerintem ez a fő követelmény, és erőfeszítést kell tenned, hogy megismerd a hitet. De ez az én álláspontom, hogy az egyház mint mond, azt nem tudom, de például nem vallásos emberek első polgári esküvőjét bizonyos szempontból teljes értékűnek ismerik el.

"Mi logikus van abban hogy az ember hisz valakiben akit nem látott, akivel nem beszélt és köré alapozza az életét, amit élveznie kellene?"

Hát, logikus az nincs sok benne. Szokták mondani, hogy az ember az elektronban, a neutrínóban meg a nagy bummban is hisz, pedig azt sem látta - de ez engem nem győz meg. A tudományos elméletek többé-kevésbé falszifikálhatóak, jóslatokat tesznek, amik ha nem jönnek be, az elméletet elvetik. A dolog ennél persze összetettebb, de azért nagyjából koherens. A vallás nem ilyen, nem tesz falszifikálható jóslatokat, nincsenek megismételhető kísérletek. Van, aki hisz, mert a szüleitől is ezt látta, vannak csodajelek (ma is), meg ezer dologra lehet alapozni a hitet. Mégis, sosem lehetsz benne olyan értelemben biztos, mint abban, hogy F=ma. Szerintem a hit ajándék. Én mindig bizonytalankodó voltam, régen is, most is. De kristálytisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor a bizonytalankodás "inkább nem" oldaláról az "inkább igen" oldalára átpottyantam. Csak úgy. Most sem sziklaszilárd a hitem, de határozottan az innenső parton vagyok.