Mi a véleményetek a repülő boszorkányokról? Mexikóban többet is lefilmeztek. Lehet trükk vagy esetleg földönkívüli?

Trükkfelvétel, repülő ember, pláne seprűnyélen lovagoló boszorkány nincs. Sose volt. Ennek a babonának a kialakulásának az oka speciális, a középkori vajákosasszonyok által gyakran hazsnált szkopolamintartalmú mandragóra-, farkasbogyó-, és nadragulyakivonatok, az un. boszorkányzsír speciális hatása miatt van.

A szkopolamin a legendás mandragóranövény (atropa mandragora, földialma, kutyaalma, mérges mandragóragyökér, mandragóra, szerencsegyökér, tavaszi mandragóra, titkok tudója, ördögalma, varázsgyökér) hatóanyaga, a mandragóra 0,1-1,5% szkopolamint tartalmaz, de több más burgonyaféle tartalmazza több-kevesebb mennyiségben az atropin és egyéb alkaloidák mellett. A szkopolamin bódító hatása ősidők óta ismert, a szkopolamin-tartalmú növényeket, elsősorban a mandragórát legalább hatezer éve ismeri az emberiség, és mint titokzatos, nagy hatalmú istenséget félték. Titokzatosságához nagymértékben hozzájárult, hogy a különböző időszakokban és termőhelyeken beszerzett mandragóra és egyéb kábító növények nagyon rapszodikus mennyiségű hatóanyagot tartalmaznak, mely szakszerűtlen kivonás esetén könnyen el is bomlik, ezért a hatás nagyon bizonytalan.A rómaiak hipnotikumként használták az orvosi beavatkozások során. Alexandriai orvosok már kr.e. 200 körül ópiummal keverve használták, azaz morfin+szkopolamin narkózist alkalmaztak. Gaius Plinius római természettudós kígyómarás és életuntság (csak nagy dózis kell…) ellen javasolja (ma műhibának tartják, ha egy depresszív paciensnek kábítószert adnak, de azért persze ez a gyakorlatban sokszor beválik). A gyökereket - amely birtoklójának hatalmat, pénzt, szerelmet hozott - a szigorú előírásoknak megfelelően, éjjel ásták ki. Súlyának megfelelő arannyal volt egyenértékű. A középkori orvosok is gyakran alkalmazták altatóként, a gyökereket borba áztatva vagy füstölő formájában. Külsőleg friss sebeket, gyulladt szemeket, keléseket kezeltek vele. Hildegard von Bingen írja azt a XII. században, hogy az emberi hasonlósága miatt e növény könnyebben befolyásolható az ördögtől és annak szeszélyeitől, mint mások. Heinrich Cornelius Agrippa Von Nettesheim a középkori mágus Magische Werke című írásában tűzpiros színű, éjszaka ragyogó fényt kibocsátó növényként írja le. A növény az idők folyamán nagyjából feledésbe merült, élénkebben él kultusza Romániában. Az élet és a halál füvének hívják, afrodiziákumnak tekintik. „Mandragóra, zöld fű, Szép madár, mely oly bohó, hogy este a holdvilágnál zengi énekét.” – mondja egy oláh népdal.Kiásásakor nagy veszélyben vagyunk, mert amikor kihúzzák, oly fertelmesen sóhajtozik, vonyít és ordít, hogy aki kiássa, a borzalmas hangtól azonnal szörnyethal. (Ezt még J. K. Rowling is feldolgozta a „Harry Potter” második részében…) Hogy mégis hozzájussunk, pénteken napfelkelte előtt, miután fülünket gyapottal, viasszal vagy szurokkal bedugaszoljuk, egy fekete kutya társaságában kell odamennünk, három keresztet kell vetnünk a mandragórára, és a földet körülötte fel kell lazítanunk. Ezután a növényt fel kell lazítani – lehetőleg karddal, nem ásóval, majd a kutya farkához kell egy kötéllel hozzákötni, a kutyának egy darab kenyeret mutatni, és nagy sebesen elfutni. A kutya utánunk ered, kihúzza a gyökeret, s legott kileheli a lelkét. Közben tanácsos harsonát fújni, hogy semmiképpen ne haljuk a mandragóra halálsikolyát. Ekkor vegyük fel a gyökeret, mossuk le tisztára vörösborral, burkoljuk be egy fehér és piros selyemkendőbe, tegyük egy dobozba, fürdessük meg minden pénteken és újholdkor, adjunk rá tiszta, fehér inget. Ekkor megkérdezhetjük a mandragórát, s meghalljuk, hogy jövőbeli és titkos dolgokat jövendöl meg az üdvözülésről és a gyógyulásról – áll a középkori füveskönyvekben.

A szkopolaminartalmú drogot sokoldalúan hazsnálták a középkori gyógyítók, tulajdonképpen brutális halucinogénről van szó. Olajos oldatban - azaz zsírban, növényi olajban -hamuzsírral kivonva a növényi drogot, nem sóját, hanema bázist kapjuk meg, amely a bőrre kenve is felszívódik, így a boszorkány észrevételnül "rontást" tudott átvinni bárkire, ami nála őrjöngéssel, idegrángással jelentkező, hallucinogénes delíriumot váltott ki, amely nyilávn félelmetes annak, aki a mérgezés tényét nem ismeri fel.

Nos, ugyanez az anyag a hüvelynnyálkahártyáról felszívódva pedig a repülés érzetét kelti, durva kábítószer. Értelemszerűen sperűnyéllel is lehetett adagolni, és az is logikus, hoyg csak nők élhettek vele. Más szavakkal: nem repültek ők a sperűnyélen, csak úgy érezték, de bármely hölgynek ezt titokban meg tudták mutatni.

a boszorkányok nem azért nem hordtak bugyit, hogy jobb legyen a fogás a seprűn, hanem mert akkoriban még nem is nagyon volt. Meg ezért.

A legtöbb ezoterikus babonának van valamiféle valóságalapja, egy félremagyarázott, félreértett, a korabeli közönség elől eltitkolt metódusa, mely biztosította a miszticizmusát.

Pl. azért akasztott ember lába alóls zedték a gyógyfüvet, emrt akkoriban addig maradt a fána delikvens, míg le nem rohadt, így megtrágyázta maga alatta földet, így a nagyobb nitrogéntartalom magasabb alkaloidtartalmat - nagyobb ahtékonyságot - jelentett, és azért holdtöltekor szedték a gyógyfüvet, mert a teliholdas éjszaka száraz, csapadékmentes időt jelentett, ismételten nagyobb hatóanyag-tartalmú, uyganakkor nem berothadt drogot.