Mikor történt veletek olyan esemény, ami után másként szemléltétek a dolgokat?

Akinek tényleges változást okozott az életében valamiféle dolog, amit ma még nem képes vagy akar értelmezni a tudomány, az nem fogja itt megosztani veled.

Kivétel persze az EzoTV szintű idiótákat.

Megrögzött szkeptikus vagyok, így tartós szemléletváltozásról esetemben nem beszélhetünk. Előfordult olyan esemény, ami adott pillanatban komoly kétséget ébresztett bennem, de mindig megpróbáltam racionális magyarázatot találni, noha be kell látnom, hogy ez nem mindig sikerült.

Ilyen történet pl, amit most elmesélek.

Németországban élek egy ideje, ahol egy baráti házaspár időnként a gondjaimra bízza a Golden Retriever kutyáját. Ezt az "időnként"-et úgy kell elképzelni, hogy hovatovább többet van nálam, mint a gazdáinál. Kölyökkora óta nevelem, tanítom, lassan 5 éve.

Történt egyszer, hogy a házaspár egy 6 hetes Dél-Amerikai körutazásra indult, és a kutyát megint rám bízták. Utolsó este, az utolsó sétánk alkalmával valami furcsa dolog történt. Mindig póráz nélkül sétáltunk, hiszen feltétlen engedelmességgel adózott a barátságunknak, sohasem kellett csalódnom benne. (Bár néha előfordult, hogy hazafelé is belegázolt a patakba, aztán kajánul vigyorgott, mert tudta, hogy ezt nem szeretem.)

Azon az estén, amikor elértünk a forgalmas út mellé, ahol rá szoktam csatolni a pórázt, a kutya megmakacsolta magát. Megállt tőlem 10-15 méterre, a szőre felborzolódott, és morgott veszettül. Szemlátomást félt valamitől. Felém nézett, de nem engem, hanem tőlem kicsit felfelé. Látott, vagy látni vélt ott valamit, de én hiába meresztettem a szemem. Mivel nem jött közelebb, én indultam felé, de akkor meg elhátrált. Vagy tíz percig hülyéskedtünk ott, és egyszerűen nem tudtam rácsatolni a pórázt. Végül nagy nehezen (jó távol az ominózus helyszíntől) sikerült, de amint odaértünk, kirántotta a fejét a nyakörvből és elrohant. Be a közeli erdőbe.

Sokan úgy vélik, hogy a kutyák látják a szellemeket, és aznap este ez jutott eszembe.