Éltél már át valamilyen Természetfelettit?

Még régebben volt 10-11 éves lehettem.Egyedül voltam a lakásba olyan 10óra körül(délelőtt) néztem a tv-t és a2szoba közötti ajtó nyitva volt. egy pillanatra egy fehér kezet láttam de utána elis tünt, átmentem megnézni hogy mivolt az de semmi nem volt ott

volt egy másik ugyan úgy 10-11 éves lehettem. Mentem ki a lépcsőházba mert a haveromat vártam, és az egyik fa mögött egy pillanatra megláttam egy fehér valamit (olyan volt mintha egy ember guggolt volna de arca meg ujjai nemvoltak) oda mentem hogy neme a haverom van ott de ő akkor lépett ki az ajtón, (ott eléggé megvoltam zavarodva és a mai napig nem tudom mivolt az

Túl sok, hogy leírjam, ezért csak a legijesztőbbet írnám le. Jó pár éve már, amikor tudatlanként álltam ezekhez a dolgokhoz, igyekeztem meggyorsítani e téren a fejlődésemet, és egy rövid szeánszt tartottam a szobámban, véráldozattal kértem segítséget. A pentagram, amit a nyakamban hordtam, a zárt szobámban eltűnt. Senki nem jött be, nem vihette el. Körülbelül 1,5 hétig borzalmasan lehangolt és rosszkedvű voltam, rémálmok gyötörtek, mind ugyan úgy: szívszorítóan rossz érzés, a táj, ahol bolyongok téli, havas, jeges, sehol egy lélek. Álmomban bejártam az egyik utcánkat, ahol még sosem jártam életemben, ébren pedig megtaláltam. Valószínűleg egy démoni megszállás részese voltam, de hála az erősebb lelkemnek és a sok fejlesztésnek, nem vehette át felettem az irányítást, csak az álmaimét. A borzalomnak úgy lett vége, hogy álmomban két fehér alak jelent meg, majd eltűntek. Másnap reggelre elmúlt a nyomasztó érzés, a pentagram pedig előkerült. Nagyon erős kisugárzása van, de ilyenre nem használom még egy jó ideig.

Slusszpoén, hogy a barátnőmék utcája abból az utcából nyílik, amit láttam, de akkor még nem voltunk együtt. A segítség tehát megvolt, a démon sajátos viselkedésével.

Szkeptikus:kételkedő

Carl Sagan, szkeptikus és asztrofizikus szerint „az embernek nyitottnak kell maradnia, de nem annyira nyitottnak, hogy kiessen az agya”. Másrészt azok, akik nem fogadják el valaminek a lehetőségét pusztán mert nem bizonyították még őket tudományos módszerrel, lépten-nyomon jelen vannak a tudományos kutatásban.

Kis korom óta nagyon sokféle élményben volt részem, lévén hogy érzékelem a szellemeket és egyéb lényeket. Ez az adottság egyszer átok és áldás az életemben. Volt rá példa, hogy adott esetet nem csak én, hanem a testvéreim is érzékeltek, de ez még kisebb korban volt. A szellemek alapvetően nem bántanak, amelyik hozzám jár rendszeresen az biztos nem. Viszont egyszer 14 évesen megtámadott egy kicsi, meztelen, fekete lény, azóta félek is a sötétben. Hozzáteszem ezzel egy időben a húgom és barátnője szellemet idézett a másik szobában, amit csak később tudtam meg. Lehet ők idézték oda véletlenül. Félelmetes volt, ugyanis nem voltam ura a testemnek, nem tudtam mozdulni és olyan volt mintha ez az egyébként igen fürge lény valahogy a lelkemmel viaskodna. Tudom hülyén hangzik, de így volt. Nem tudtam mást tenni, csak imádkoztam és végül elment. Utána hónapokon át kínlódtam, kb félévig igen nehéz volt az életem, ott járt vmi folyton. Hatalmas lelki erő és akarat kellett, hogy végül felülkerekedjek rajtuk. Akkoriban feszület is volt kinn a szobában, sztem az is csak hergelte némelyiket.

Ja és ebben az időben volt, hogy egyik éjjel hirtelen iszonyatosan felhólyagosodott mindkét lábam, viszketett, nagyon csúnya volt, de 5-10 percen belül olyan hirtelen el is tüntek a hólyagok, mintha nem is lettek volna.

Mivel sok történetem van, így csak a legemlékezetesebbeket emelem ki! A másik eset, egy eltérítés volt az erdőben a kilátó felé. Nos, még épp sötétedés előtt a barátommal elindultunk felfelé a kilátó felé, noha mindenki már jött le a hegyről. Eltévedni nem lehetett, hiszen kővel ki van rakva az út, továbbá a térképet is lefotóztuk. Ennek ellenére nem jutottunk oda, visszamentünk az út elejére, elindulunk egy másik úton és vhogy egy tisztás szerű helyre értünk, majd visszaindultunk, visszafele pedig utunkba került egy romos kis házikó, aminek se ablaka, se ajtaja. Na akkor megijedtünk és rohantunk le a hegyről. Viszont előtte lefotóztuk a házat, a képen pedig nem látszik a ház, csak egy nagy fekete folt és körülötte a fák. A kilátóhoz végül nem jutottunk el. Szerintem szándékos tréfa volt vagy ki tudja mire lehet vélni.

Volt hogy éjjel mentem haza, végig az utcán és feltűnt hogy az égen van vmi ködszerű figura ami körkörösen mozog, és néha eltűnik a semmibe, majd hirtelen feltűnik újra és köröz tovább, ráadásul kísért végig és még órákig ott körözött a házunktól nem messze. Nem füst volt, sem köd, az ég tiszta volt. Ezt is lefotoztuk és bizony olyan volt, mintha a Hold lenne a képen, pedig pont a másik irányban volt az égen. Továbbá körülötte sok kis apró gömb látható, némelyik engem emberarcra emlékeztett, vagy pontosan ki is lehet venni. Azóta is láttam már ezt a valamit.

Élményeim mellett ott vannak az álmaim. Ha valaki, akkor én nagy álmodó vagyok. Sosem tudom magam rendesen kipihenni, mert úgy érezm egész éjjel folyamatosan álmodom. Nagyon is mozgalmas, legtöbb esetben nyomasztó álmokat látok, bár mikor a Mennyországról álmodtam az valami csodálatos, lelkemet betöltő érzés volt, nem lehet szavakkal leírni. Némely álmom később valóra is válik, de ezek inkább csak apróságokra igaz.Vannak visszatérő álmaim, az egyik az kiskorom óta Auschwitzba visz, mindig más történik, de a helyszín ugyanaz. Ezekre rendszeresen felébredek, mert álmomban félelmet és éhséget érzek. 2 évvel ezelőtt nyáron végre sikerült eljutnom oda. Szó nincs rá, hogy leírjam milyen élmény volt, de én szó szerint remegtem, úgy éreztem valahogy ide is tartozom, mintha ismerném már régről, semmi sem volt újdonság, minden magától értetődött hogy mi hol van. El kellett volnulnom sírni, mert ezt akkor nem tudtam ott kezelni, azt a sok ismerős érzést, ami rám zúdult. Nagyon különös érzés és élmény volt. Mindenki értelmezze ahogy akarja, de nagyon kérem a gúnyos megjegyzéseket mindenki mellőzze!

Továbbá hiszem, hogy valaki vigyáz rám, mivel ha sok rossz is ér, rengetek szerencsés dolog is ér. Olyan véletlenek, amiket más el sem hinne. Vizsgákon rendszeresen azt húzom, amit előre elképzelek. Na pl. a töri emelt szintű érettségire szinte semmit nem néztem át, hiszen tanultam rendesen 4 évig. No, az érettségi napján reggel átnéztem alaposan egy tételt, és bizony pont azt az egyet húztam ki. Más vizsgán szintén így voltam, vagy pedig a bónusz tételt húztam, ami azt jelentette, hogy azt a tételt mondhattam, amit választottam. Ez középiskolában és most egyetemen is működik. Pl ma vizsgáztam, mondtam hogy az első 9 tétel közül kell húznom a 30 valahányból és kihúztam a 7es tételt. Bár ez azért is van, mert sokszor elképzelem azt amit akarok, ráadásul hiszek is benne hogy ezáltal megvalósul így működik is. Bár ezt hívják a vonzás törvényének.

No ennyit erről, egy kis ízelítő az megélt élményeimből.

Még soha nem írtam le ezeket ilyen nyíltan, így remélem a goromba és gunyoros megjegyzések elkerülnek!

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Amikor apukám meghalt, hatalmas űrt hagyott bennem. Már csak mi ketten voltunk egymásnak és ő évek óta küzdött a rákkal. Amikor meghalt, 1-2 hét múlva hozzám költözött a vőlegényem. Apu (és Anyu) hálószobájába csak takarítani mentem be, azt a szobát nem laktuk. Egyszer, este furcsa hangokat hallottunk, ahogy kerestük a forrását, rájöttünk, hogy abból a szobából jön. Talán ha fél percig tartott, de elég ijesztő volt. Bementünk és bár a szobában senki nem volt (ablakok is zárva), 2 fiók ki volt húzva a komódon és az abban tartott családi fényképek a földön hevertek. Csak arra emlékszem, hogy nagyon hideg volt odabent, halálra rémültünk és csak másnap, fényes nappal mertünk újra bemenni rendet rakni. Rendrakás közben kétségbeesve sírtam és félhangosan kérleltem a szüleimet, hogy ne ijesszenek rám, hiszen tudják, hogy mennyire félek az ilyesmitől. Egy évvel később az a szoba lett a mi hálószobánk, amikor megszületett a babánk. Azóta nem történt ilyen, pedig csak az ágyat cseréltük le, a többi bútor a szüleimé volt.

Néha érzek egy-egy másképpen megmagyarázhatatlan, hideg fuvallatot, "simítást", de nincs zörgés, szétdobált képek, semmi számomra sokkoló.

Ez nem egészen természetfelette, hisz a természetben már bizonyított a lélek fogalma.

gyakorlottakál meditálás közben gyakran kinyílik a 3. szem, nálam még csak a tesből való kilépést sikerült elérni.

Remélem azért korrekt választ adtam! :)