Miért mondják azt haverjaim, hogy hozzám illő lányt csak külföldön fogok találni?

Szerintem akármikor/akárhol találkozhatsz ilyen lánnyal.

Talán azért mondják, mert Magyarországon a legtöbb ember nem teheti meg ezeket, de a külföldiek igen és ők már hozzászoktak hogy utaznak, kirándulnak és mindenféle szórakoztató dolgokat csinálnak. Így nem kell ezt elfogadniuk, mert ez természetes nekik.

hat figyelj, szerintem ez az eletvitel nem fer ossze nagyon sokakeval. magadhoz valo gazdag csaladbol szarmazo lanyt keress. o majd termeszetesnek fogja gondolni a dolgaid. de oszinten en sem tudnek egyuttlenni valakivel, aki ilyen, mert egyreszt o is unalmasnak tartana emgem (pl nekem egy sziget napijegy nagyon draga... es sajnalok ra annyi penzz stb) masreszt en meg kb az elso first world problemjenel forgatnam a szemem h komolyan ez a bajod?

keress gazdag lanyt es lesz. corvinusos lanyok kozott pl sok ilyen van.

Pont most néztem egy hosszú pszichológiai előadást az irigységről...

Alapvetően azt mondanám, hogy minden társadalmi rétegnek megvannak a külön problémái. Csak hogyha már így a pszichológiát említettem... ha megnézzük a Maslow piramist, ami az emberi szükségleteket rendezi "fontossági sorrendbe", akkor evidens, hogy az, akinek problémát jelent az, hogy hogyan fog tudni enni, vagy befizetni a számlákat, nem igazán arra fog fókuszálni, hogy megismerje önmagát, és nem arra fog pénzt költeni, hogy elutazzon, hanem csak a mindenképpen szükséges dolgokra, tehát egyszerűen két különböző rétegből származó embernek bizonyos szempontból más a problémaköre.

És persze mindenhol vannak jobb és hátrányosabb helyzetben lévő emberek, de nyilván Magyarországon ez jóval számottevőbb, mint például Németországban, Dániában vagy Svédországban, valószínűleg ezért mondják a barátaid azt, hogy anyagilag, és ebből is adódóan életfelfogás szempontjából "gyümölcsözőbb" lenne, ha a külföldi lányok között keresnél magadnak párt, még akkor is, ha egyébként nyilván Magyarországon is lenne olyan, akivel összeillenétek, és ezt most nem csak anyagi tekintetre vonatkozólag mondom.

Én viszonylag sok külföldi férfival ismerkedtem korábban, és ugyanezeket érzékeltem rajtuk, mint rajtad, hogy nem annyira jelent nekik gondot bárhová elutazni stb... De igazából csak egyre emlékszem, aki konkrétan hencegett ezzel... A mai napig van bennem egy kisebbségi komplexus, ezért meg tudom érteni, hogyha valakinek ez kellemetlen. Pedig egyébként valószínűleg, amikor engem látnak kívülről az emberek, és nem néznek mélyebbre, ugyanúgy azt gondolhatnák, hogy nekem aztán mennyi pénzem lehet, de én sem tartozom a legtehetősebbek közé (bár mondjuk hogyan vizsgáljuk? Világ viszonylatban benne vagyok a népesség azon 20%-ában, amely a javak 80%-át használja fel.)

Azt gondolom, hogy kevés az olyan ember, aki tudatosan dolgozik azon, hogy hogyan kezelje magában az irigységet, ami valahol egy természetes reakció, de nem feltétlenül kéne destruktívan hatnia az adott emberrel való kapcsolatára, sőt... csak ehhez nagyon jól kontúrozott önképre és önismeretre van szükség.

Ezt a témát ki lehetne vesézni, többféle álláspontot hallottam már ezzel kapcsolatban, és rengeteg különböző történet létezik, de most ezt nem tenném meg.