40 es pasik! Szerintetek mi az oka, ha valakinek nincs tartós párkapcsolata ebben a korban?

73% komolyan nem értelek. Lehúzod a pasid, közben meg a pasid. Miért vagy vele, ha ennyire nem jó?

33/f

#10. Lehet, hogy azt tapasztalta, hogy igazán nem is szeretik és egyre kevesebbet dugtak?

33/f

Sajnos a 9-esnek van igaza.

Minek kéne nekik párkapcsolat, ha kislányokat dughatnak. Naponta 5-öt is.

Egyenesen levakarhatatlanok a 15-25 év közöttiek.

#15. A #12-es kommentem teljes egészében a #4-es kommentelőnek lett szánva. Ha ez nem te voltál, akkor ne vedd magadra és frissül vissza, ha lefáradtál. Remélem még időben szóltam.

33/f

Te ha jól láttam a pasidat nem fikáztad. De sorszám kellett volna, az a biztos.

33/f

Több dolog lehet.

- nem akar tartós kapcsolatot, elvan alkalmi kapcsolattal, nincs igénye többre, mert az neki “meló”, így viszont elveszi azt belőle, ami neki kell

- csak a tartós kapcsolatra lenne igénye, de nem talál normális nőt, vagy ha talál is, nincs meg az a kölcsönösség, ami kell

- tartós kapcsolatot akar, de az egekben vannak az igényei, ő viszont le van durranva, de szerinte reális amit szeretne... amúgy is válogatós

Egyébként érdekes lenne egyedülálló 30-as nőkről is ugyanezt megnézni. Úgy láttam ott is elég terjedelmes okok vannak az egyedüllétre.

40 éves vagyok, vidéki kisvárosban élek. Van munkám, jogosítványom, diplomám, humorom. Szeretem, és meg is tudom nevettetni nemcsak a nőket, hanem egy társaságban bárkit. Nem félek ismerkedni, szívesen utazom is bárkihez, bárhova, ha az illető szimpatikus.

Önálló, önellátó vagyok. Nem tartom magam válogatósnak, nem 40 kilós, agyonsminkelt-szolizott plázacicákra vágyom.

Nem vagyok alkoholista, nem dohányzom, gyakorlatilag semmilyen függésem nincs. Nincsenek komplexusaim, tehát elégedett vagyok az intim méreteimmel, a testalkatommal, mindennel.

Ellenben viselnem kell egy gyerekkori baleset nyomát az arcomon, mert bőven hétszámjegyű összeg lenne eltüntetni, ráadásul a végeredmény is kockázatos.

Bár rövidebb kapcsolataim voltak, szerintem ezért nem kellettem eddig senkinek hosszú távra.

Ugyanakkor ennyi idő után már nem veszem véresen komolyan, hogy valaha is családot kellene alapítani. Nyilván egy társ jó lenne, de ha végül egyedül maradok, akkor sem dől össze a világ. Alkalmazkodtam a helyzethez (de nem törődtem bele, nem mondtam le róla), hiszen más választásom nem igazán van.