A látszat csal?

Két fiúról írnék, akikről kiderült, hogy teljesen mások, mint amilyennek látszanak. Vagyis nemtom, de nagyon durva, h mennyire nem olyanok az emberek mint amilyennek látszanak,akár pozitív,akár negatív értelemben.

Az egyik srác elsőre egy ilyen nagyon jófejkedő,mézes mázos,kedves srácnak tűnt, aki csokival lepett meg, már rögtön az elején pár nap ismertség után azt mondta, hogy csodálatosnak tart, rögtön csók,szex minden,aztán fogta magát és otthagyott. Előtte még lehordott mindennek, h csak nem képzeltem,h velem ő bármi komolyat is el tudna képzelni. Közben pedig mindenki egy nagyon kedves embernek tartja mert mindenkivel negédesen jópofizik.

Ezzel szemben a másik srác elsőre egy elég nyers,bunkó flegma alaknak tűnt, aki látszólag szarik az emberekre,öntörvényű, magának való,pofátlan stb. Akik felszínesen ismerik ezt is gondolják róla,én is így hittem, aztán amikor jobban megismertem, rájöttem, h ő valójában egy nagyon jószívű,érzékeny srác, nagyon megértő és toleráns volt velem, és akármilyen negatívnak is mutatta magát, láttam,h valójában jó ember, csak amolyan védekezési mechanizmusként van rajta ez a flegma páncél. De elutasítottam, amit ő teljesen normálisan fogadott és azt kívánta nekem, h legyek boldog. 

Most már nem tudom visszacsinálni, egyszerre prbálkoztak nálam, és nekem sikerült a látszat alapján a jobbnak látszót választani és jól megszívtam.