Miért fáj ennyire az igazság?

Hát a párod sem a legélesebb kés a fiókban ha ilyet mondott és nem gondolt bele mit vált ki ezzel belőled...

Itt viszont úgy érzem más gondok is vannak a párkapcsolatban. Egyáltalán akkor miért vagytok együtt???

Szerintem ez elég lealacsonyító, nem tudnék ilyen fogalmazásmódban beszélni a párommal.

Tudod, ha két ember együtt van, annak normális esetben valami oka van, valami miatt vonzódnak egymáshoz, ha vannak is negatívumok, de mellette valami pozitívnak is kell lennie, amiért őt választottam.. és ezt kiemelem, amikor a barátommal beszélek. Mindigis taszítotrak az olyan kapcsolatok, ahol azt éreztem, hogy csak kapcsolat függőségből akar velem lenni valaki.

Lényegében az a baj, hogy nem veszítek észre, hogy az egész eléggé relatív dolog. Hasonlítgathatod magad “tökéletes” nőkhöz, de tökéletlenekhez is. Te átlagosnak látod magad, de lehet, hogy sokan épp rád irigykednek. Elég sokat meghatároz a nézőpont és hozzáállás. Aki negatív nézőpontból szemléli a dolgokat, azon eluralkozik egy rossz kedélyállapot, az elégedetlenség kesernyés hangulata fogja átjárni a kapcsot.

Erre nem az a megoldás, hogy hazudnia kellene neked, de nem ártana felismerned, hogy a magad módján talán te is jó vagy. Ha pl. egy olyan férfit fogtál volna ki, akinek elözőleg sokkal roszabb partnerei lettek volna nálad, az másként tekint rád.

Nem tudom milyen szituációban mondta ezt, de így minden kontextus nélkül nekem úgy hangzik, hogy a párod nem szeret téged ÉS a párodnak önértékelési problémái vannak. Azon, hogy milyen az IQ-d és milyen a külsőd nem vagy csak nehezen lehet változtatni.

Amit te magad miatt tehetsz az az, hogy tájékozódsz. Olvass minél többet, játssz logikai játékokkal, ha tudsz angolul akkor youtubeon iratkozz fel csatornákra (TED, crashcourse, khan academy, smartereveryday.... most ennyi jut eszembe...) Ha nem tudsz angolul akkor kezdj el angolul tanulni, tudom ajánlani a duolingot kezdésnek. Saját hobbi-érdeklődési kör keresésével le tudod kötni a negatív gondolataidat, a negatív energiáidat pozitívvá alakíthatod azzal, hogy alkotsz. Keress hobbikat. Én pl. mandalákat rajzolni szeretek. Nem különleges dolog, de amikor sok energiát belefektetek egy mandalába nagyon jó érzés tölt el, az alkotás örömével, hogy csináltam valamit.

Másrészt érdemes tisztázni mi az az "okossági szint" amit szeretnél elérni. Milyen okos szeretnél lenni? Mert a valóság az, hogy lassan a gépek lepipálják az embert minden részképességben. Az önvezető autók jobban fognak tudni autót vezetni, mint egy sofőr, a diagnosztikai gépek jobban tudnak majd diagnózist felvenni, mint egy orvos, a számítógépek ügyesebben oldanak meg logikai, matematikai feladványokat, mint a világ legjobb matematikusai együttvéve és még sorolhatnám. És akkor még a végtelen információtárolásról és használatról nem is esett szó. Az ember mikor tudna megjegyezni és aktívan előhívni az emlékeiből akkora információáradatot, mint a google 1 keresőszóra másodpercek alatt? A jelenlegi biológiai adottságainkkal soha.

Sok ember érzi magát egyre feleslegesebbnek emiatt. Hiszen mivel vagyunk jobbak a gépeknél?

Egyszóval, miért akarsz okosabb lenni? Mert az, önmagában, hogy "nem vagyok okos", még semmit sem jelent. Tudd meg mi a motivációja ennek. Az, hogy jobban hozzá tudj szólni dolgokhoz? (olvass aktualitásokat!) Hogy több pénzt keress? (ezt nem csak intelligenciával lehet elérni, nézelődj lehetőségek, pozíciók után, fejleszd magad tovább, menj főiskolára, mesterszakra stb.) Hogy jobban szeressenek (ehhez biztosan több okosságra van szükség és nem kedvességre, odaadásra, önfeláldozásra?) stb. stb.

A szépség azért fontos az emberek számára tagadhatatlanul, mert ez az első árulkodó benyomás arról, hogy valaki egészséges utódokat tud-e szülni. Vagyis a szépség nagyon mélyen összefügg az egészséggel. Étkezz egészségesen, sportolj, szedj vitaminokat, alakíts ki egy jó bőr és hajápolási rutint, találd meg a ruhai stílusodat, a színeket amik illenek hozzád, kiemelik az alakodat és gyakorolj be egy egyszerű, szolid, természetesnek ható sminket, amitől üdébbnek tűnsz. Nyilván nem nézhet ki mindenki úgy, mint egy modell, úgy meg SENKI nem tud kinézni, ahogy a reklámok kiretusált fotóin megjelennek a nők, vagy ahogy teljes testsminkben, tökéletes kamera, fény, pózbeállításokkal és utómunkával kinéznek egy reklámfilmben a nők.

De ez nem is elvárás. Mert nem mindenki egyforma. A férfiak is különbözőek. Egy 170centis férfi nem biztos, hogy örülne annak, ha egy átlag 175-8centis modell lenne a párja.

Ha tompa kés vagy, élezd ki magad.

*

A párodat megváltoztatni nem tudod. Ha bunkón a szemedbe vágja, hogy van nálad jobb is, akkor az nem a te hibád, nem a te "csúnyaságod" "butaságod" hanem az ő bunkósága. Hogy ő egy másik emberben mit lát értéknek, az nem a te hiányosságod! Egy kapcsolat akkor működik jól, ha egymás értékeire koncentráltok. Részképességekben mindig lesz valaki, aki jobb, a kérdés az, hogy ti ketten együtt hogyan funkcionáltok. Lehúzzátok vagy motiváljátok egymást? Probléma esetén összefogtok és legyűritek, vagy megy az ujjalmutogatás?

Már csak azért is rossz érzés olvasni, amit írtál, mert ha az egyik fél önértékelési problémákkal küzd, akkor általában megpróbálja lehúzni a másikat is, hogy nehogy olyan kihívásokkal kelljen szembenéznie, ami kimozdítja a komfortzónájából. A párod valószínűleg nem akarja majd, hogy kiélezd magad, mert akkor te is éles kés leszel, akinek meg akar felelni, de az önbizalomhiányából eredően nem tud.

A másik észrevételem, hogy akár önbizalomhiányos az ember akár nem KELL a külső megerősítés, az elfogadás, az érzés, hogy "szeretve vagyok önmagamért". Az ember társas lény, még ha a mai társadalom úgy is működik, hogy fizikailag egyre elszigeteltebbek vagyunk. Hogy ez minket nem tesz boldoggá az is biztos, aki nem hiszi járjon utána a statisztikáknak. Boldogsági ráta, öngyilkosságok száma évente stb...

Szajkózza a fogyasztói társadalom, hogy teljesítsd ki önmagadat, ne hallgass senkire, csak magadra, légy önálló! De mellette ott van az a sötét üresség a legtöbb emberben: a magány és a társas magány. Amit sok ember már hárít: nekem nincs szükségem senkire, ahogy az Édes Annában is elhitette magával Anna, hogy ő nem szereti a süteményt. Pedig mennyire hiányzik az embereknek az intimitás, a bizalom, a figyelem, a minőségi idő. Miért jár egyre több ember pszichológushoz? Nem azért, mert mindenki beteg, hanem mert nincs meg az a kielégítő kapcsolata senkivel, amikor a társa csak rá figyel és bizalmasan elmondhat neki bármit.

Bocsi a kisregényért :D

Azért nem mindig szimpi, ha egy pasi ennyire szókimondó. Szép, szép az őszinteség, de azért mégis, mi nők másképpen vagyunk "összerakva".

Mondjuk én ilyen férfival még nem voltam, de pl. legjobb barátnőmékkel összejárunk, és az ő férje nagyon őszintén szókimondó, bevallom, nem kéne az ember pofájába mondania, amit gondol (pl. egyszer egy beszélgetésbe csak úgy belevette, hogy "tudod, neked is megvan a súlyod". Oké, jó, akkor valóban meg voltam ereszkedve, tudtam is magamról, de nem kell ennyire őszintének lenni).

Kérdezőéknél pl. semmit nem jelentett volna, ha ezt nem mondja el a pasi. Mármint nem fejti ki, hogy neki miért nem kell intelligens, világszép nő. Oké, ő tudja, hogy miért, de tartsa magában. Szerintem.