Létezik olyan hogy ha valaki elmegy, elvisz egy darabot a szivunkbol?

Elég komplikált a helyzet. Kapcsolatban élek, elég ingoványos talajon állunk a párommal. Megcsalt már, így valami kihalt belőlem, de ujrakezdtuk.

Nincs meg a bizalom és már nem is lesz soha, szerintem.

El kerültem egy elit munkahelyre, ahol megismertem egy pasit.

Külsőre egyáltalán nem az esetem, így nem néztem rá férfiként.

A természete, viselkedés, eletfelfogasai annyira tetszenek, és egy elég különleges kapcsolat alakult ki kettőnk között.

Imádok vele lenni, és egy ideje észrevettem hogy érzelmileg kötődöm hozzá.

Sosem mondtuk ki, de rajta is észrevettem ugyanezt.

Nem volt eszemben hogy bármi történjen kettőnk között, sőt még ő is egy beszélgetés során megjegyezte hogy nem kezdene ki olyan nővel aki kapcsolatban van.

Igazából éreztem rajta egyfajta pozitivitást, támogatást.

Nem mondom hogy szerelmes vagyok, ez a párommal szemben sem lenne helyes, de csak sodrodtam és ide kötöttem ki.

A lényeg az hogy felmondott.

Ma volt az utolsó napja.

Nm bírtam elbucsuzni sem tőle, csak leleptem a melóból.

Úgy érzem hogy elmegy, magával visz egy darabot a szívemből.

Nem lakunk a világ két különböző részén, de tuti biztos hogy sosem fogunk többé találkozni, és ezt elég szarul viselem.

A barátnőm szerint, lehet hogy a boldogabb élet esélyét engedtem el.

Nem tudok tovább lépni a párom mellől, képtelen vagyok rá, pedig érzem hogy ez így nem helyes.

Köszönöm ha volt türelmed elolvasni, azt meg jobban köszönöm ha tanácsot is adsz.