Aki egyedül van, azt miért szólják meg jobban?

Mert úgy gondolják, hogy egyedül nem élet az élet, esetleg bekaptak valami narancssárga családalapítós vírust.

Akinek van párja, azt azzal nyaggatják, hogy mikor költöznek össze, ha összeköltőznek, akkor azzal, hogy mikor lesz esküvő, ha házasok, akkor meg azzal, hogy mikor lesz gyerek...

Tőlem a nagybátyámék kérdezik családi találkozókon. Mindig előre rettegek, hogy megint előkerül a kérdés. Legszívesebben ilyenkor a képükbe ordítanám, hogy nézzenek már rám. De neeeem, a család békéje szent.

Mert mindenki szeret a másikkal foglalkozni.

Csak a sivár életű, szegény lelkivilágú emberek szólnak ezért meg bárkit is.

Én ilyenkor azt szoktam válaszolni, hogy: "igazatok van, hogy féltek az egyedülléttől, mert amint megtudnátok, milyen békés és csendes olyankor minden... nagyon addiktív, hamar hozzá lehet szokni". Ezt emésztgetni szokták pár percig, addig én meg lelépek. :D

Tipikus kérdés, amit felém szoktak intézni "hogy lehet az, hogy nincs párod?" Erre mit lehet válaszolni, hisz én sem tudom. Annyit szoktam mondani, hogy nem találkozom olyan férfivel, aki nem foglalt, nem csak kalandot akar, megértjük egymást és még a vonzalom is megvan kölcsönösen.