Mit tegyek, hogy elfogadjam magam?

Sziasztok! A kérdés kicsit komplikált, azt sem tudom hol kedzjem. Igazából csak azért írok ide, hátha valaki ad jó tanácsot, hogy előre jussak az életemben.

Szóval, vagyok én, 26 éves férfi és még sosem volt párkacsolatom. A legnagyobb problémám, hogy nem tudom elfogadni magam. Kicsit zűrös volt a gyerekkor, nem is érdekeltek annyira a lányok és amikor érdekeltek, foglalmam sem volt mit kellene mondani nekik, ahogy a mai napig sem tudom. Szakmunkásba jártam, ott csak osztályon kívül voltak lányok. Próbálkoztam, de nem sikerült. Aztán elkezdtem dolgozni és amióta dolgozom, annyit, hogy időm sem volt rá. Aztán jött az életemben a felismerés, hogy ez így nem mehet tovább, haza mentem és otthon voltam másfél évet. Olyan munkát kerestem, amit szeretek, olyan autót vettem, amit szeretek, olyan helyen laktam, amit szeretek. Igyekeztem mindent úgy alakitani, hogy igazán jól érezzem magam és ez be is jött. Aztán összekötöztem egy lánnyal, persze csak mint lakótárs. Nem akarom, hogy túl hosszú legyen a sztori, a lényeg, hogy az elején leszögezte, hogy nem akar kapcsolatot, csak lakótársat keres, akkor dobta ki az exe, azért keresett új albit. Nem baj, odaköltöztem hozzá, hogy tanuljam a nők viselkedését, szokásait, mert ugye semmit nem tudok róluk, talán hasznos lehet számomra. Persze én belezúgtam, mint vak ló a szakadékba, ő volt nekem az első viszonzatlan szerelmem, mert amúgy addig azt sem tudtam mi az. Aztán lett volna rá esélyem, hogy össze jőjjön, csak nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy folyton arról beszél nekem, hogy hogyan hozza helyre a kapcsolatát az exével és emiatt nem léptem semmit. Közben visszafogadta az exét, utána már nem is nagyon beszélgettünk, csak laktunk egymás mellett. Aztán én elkezdtem eljárni kirándulni és ahol laktam, ott lakott az egyik törzs tag is. Nekem nagyon tetszett az a nő, nálam idősebb volt, nagyon csinos és szép is. Sokat jártunk együtt kirándulni, de semmi jelét nem mutatta, hogy bejönnék neki és nem is. Kétszer voltunk együtt a baráti társasággal, Horvátországban a nyáron, azt nagyon élvezte mindenki. Igazából az eddigi életemből kifolyólag én már akkor úgy szemléltem az egészet, hogy lesz idő, amikor velük már nem fogok többé beszélgetni, pedig nagyon szerettem azt a társaságot. Idősebbek voltak nálam és fel tudtam nézni rájuk. Persze nem bírtam túl tenni magam ezen a nőn sem, nagyon tetszett nekem. Aztán most nem rég befuccsolt a jólétem és elköltöztem. Most se barátok, se kirándulás, se olyan munka amit szeretek, egyelőre az autó meg van, de már az sem sokáig. Persze keresem őket, hogy próbáljam fenntartani a kapcsolatot, hogy néha majd találkozzunk, de 1-2 üzenet után már nem válaszolnak, vagy akár több hétig nem válaszolnak, amit nagyon sajnálok. A lényege az egésznek, hogy nem tartom magam jó embernek és nem tartom magam érdemesnek arra, hogy az emberek barátkozzanak velem és nyilván ez kihat arra is, hogy nem találok barátnőt. Szóval most eléggé el vagyok keseredve, hogy mégis kinek fogok én kellenei harminc fölött nulla tapasztalattal, mikor a szex olyan fontos most mindenkinek én pedig még sosem csináltam. Lesz valaha olyan nő, aki elfogad ezzel a hiányosságommal együtt is? Egyébként nem vagyok ronda, nem vagyok kövér, jólfizető munkám van. Csak éppen nincs önbizalmam az emberek felé és nem tudom elfogadni magam, mert azt gondolom, hogy ha értékes ember lennék, akkor a korábbi túratársaim örlnének ha írnék nekik és nem 2-3 hétig tartana a válasz. Ezt a sztorit csak azért írtam le, hogy ezek miatt nem tudom magam elfogadni és nincs önbizalmam az emberek felé. Igazából senkivel nem beszélek már amióta elköltöztem.

- Hogyan fogadjam el magam?

- 30 fölött lesz-e vajon olyan nő, aki elfogad egy olyan férfit, akinek előtte nem volt párkapcsolata?

A segítséget előre is köszönöm! További szép napot!