Ti feladnátok a jelenlegi nem rossz, de nem is az amire vágytok eleteteket a parotokert?

Nem, mert engem a párom nem tudna eltartani ha gond van így nem szivatom magam

A családért feladtam a nyaralasokat autókat vitorlazast hetekig, nem kezdenek új életet máshol.

Páromnak még volt munkahelye fizetése azt ennyi.

Így O költözött ide

Ha ez most olyan amilyet nem akarsz, amaz meg olyan több szempontból is, amilyet akarsz, akkor mégis mi a kérdés?

Ha nem úgy alakul is visszaengednek budapestre nem? :)

Itt egyedül a sorrend az ami nem mindegy. Úgy nem költözünk sehova, hogy azt se tudod lesz-e ott munkád. Előbb legyen munkalehetőséged, szimpatikus cég akik alkalmaznának, legalább néhány interjú legyen. Úgy, hogy se kutyád se macskád a másik városban nem szabad egyik napról a másikra odabútorozni. Az lehet, hogy pár hónapig elvagytok a megtakarításodból de ha hónapokig nem találsz munkát akkor nagyon nehéz lesz megélni.

Én is messzire költöztem de csak azután, hogy megfelelően megismertem a várost, lett pár ismerősöm meg barátom és egy olyan munkahely ahol tudtam, hogy kelleni fogok. Nulla alappal nem költöztem volna.

Én fordítva tettem. A párkapcsolatomat adtam fel új munkalehetőség miatt. A mai napig nem bánom, hogy akkor így döntöttem.

Neked kell érezned, hogy mi mit ér az életedben. Ha úgyérzed, hogy működne vele, akkor miért ne költözhetnél? Legyen ott munkahelyed, ami tetszene, majd szedd össze magad és menj, ha így látod jónak. A többit majd az élet megoldja.

Egy elgondolkodtató kérdés:

Ha most a párod és a munkád között kéne választani, melyiket választanád? Élsz a pároddal és legalább megadjátok a lehetőségét a közös családalapításnak, vagy lemondasz erről a lehetőségről kitudja... talán örökre. És élsz a munkádnak tovább?