Szerintetek a szerelemmel kapcsolatban igazam van?

Hát...

Huszonévesen nagyjából ezt gondoltam, igen. De a saját életem tapasztalatai és mások életének példái tágították a horizontot, nem mindig jó érzéssel veszi ezt tudomásul az ember.

Szerintem meg egyáltalán nem igaz ez így ilyen formában. A szerelem nem egyenlő azzal, hogy minden szart elviselek és tök mindegy mit csesz el a párom vele maradok. Ez nem szerelem hanem társfüggőség és gyengeség. Van egy egészséges határa mindennek.

Alapvetően szerelem ide vagy oda soha nem szabad együtt maradni olyan emberrel aki önszántából ül a nyakig érő szarban és csak azért nincs vége a rossz időszakának mert semmit nem tesz ellene és még élvezi is az önsajnálatot. Ugyan így semmi értelme együtt maradni olyannal aki kifogásként használja a rossz időszakot arra, hogy miért szarja telibe a párját éppen, hogy miért rontja el az egész kapcsolatot.

Ha egy kapcsolatban szenvedni meg sínylődni kell és csak akkor működik ha minden körülmény jó akkor az egy értelmetlen, kicsit sem működőképes kapcsolat. A szerelem nem egyenlő az önfeláldozással és a választott szenvedéssel. Volt nekünk is kismillió szar időszakunk de olyan soha nem volt, hogy ebbe belehúztuk volna a másikat, ne raktunk volna energiát a kapcsolatba, bunkóztunk volna egymással stb. És mindig az volt emellett a másik legfontosabb, hogy amint lehet kikeveredjünk a rossz időszakból. Bármennyire is szeretem a párom nem ültem volna vele a nyakig érő szarban egy haldokló kapcsolatban, nem néztem volna el neki ha minden fontosabb vagy máshogy áll a kapcsolathoz egy rossz időszak miatt. És ő sem maradt volna velem ha a saját problémáim miatt az egész kapcsolatot elhanyagolom és nem dolgozok azon, hogy jobb legyen. Természetesen mindig maximálisan támogattuk egymást. De ennek van egy egészséges határa amibe nem tartozik bele a kapcsolat elrontása és az önként választott szenvedés.

Nem.

Inkább amikor két ember támogatja egymást, és közös erővel, egymást segítve messzebbre jutnak, mint egyedül.

Az nem szerelem, amikor pl. az egyik ba.szik dolgozni, mert minek, eltartja a másik, és el kell fogadni, hogy ő most depressziós. Az ilyen ember igenis tönkreteszi a másikat.

A rossz időszak addig tart, amíg te be nem fejezed, és erővel kilábalsz. Ebben segít a párod, hogy ne fáradj el, motivál, és értékeli azt, amit tettél.

Az nem szerelem, ha csak megeszed az életét, mert nehéz időszakod van, de nem elég sz.ar, hogy energiát fektess a változásba.