Akit érint, válaszol?

#1

Ha te magad is szeretőként indítottál nála, akkor nem értem hogyan képzelhetted azt, hogy nem fogja ezt újra megtenni.

Tényleg ennyire naiv szinte mindenki? És nem csak ilyen téren? Politikusok hazudozásait is újra meg újra hiszik el százezrek. WTF?

Én a másik oldal vagyok, akinek volt egy szeretőm, és aki miatt elhagytam az exem. Hat éve, azóta sokkal boldogabb vagyok vele, mint valaha bárkivel, és szerintem soha nem is tudnék ilyen párt találni. Van olyan, hogy rossz az időzítés, és amikor találkozol a "lelki társaddal"/"nagy Ő-vel", akkor éppen kapcsolatban vagy.

Jó, mondjuk nekem nem egy évig vagy hosszú hónapokig volt a szeretőm, ezt be kell vallani. Kb egy hétig volt átfedés, max, és miután megismertem, már egyből jeleztem az exemnek a dolgot, és onnantól már nem is volt semmi testiség közöttünk, szóval technikailag nekem ez egy azonnali dolog volt, ennek ellenére volt egy ilyen kis sunyiskodós része, amire nem vagyok büszke.

#4

Ilyen elven viszont soha senki ne élje bele magát semmibe, közös lakás meg házasság főleg ne legyen senkinek senkivel, mert "hát ki tudja, mikor jön egy jobb!"

És ezt nevezik jónak? Milyen beteg világ ez?

#6

És mi a biztosíték arra, hogy őt nem cseréled le, ha mégis jön egy jobb? Vagy ha adott esetben hibázik? Min múlik ez?

Engem csaltak már meg - vicces, hogy pont azért, mert nem volt testiség - igaz ott a nő engem biztosan nem szeretett, semmi nem utalt rá, hogy igen, csak épp nem volt akkor jobb, és bárki lehettem volna. Az úgy meg nem nyerő. Persze ennél többet nem is remélhettem soha, még ez is több volt, mint ami nekem érdemeim alapján járt volna az élettől.

Bár akkor el is döntöttem, hogy többé nem kísérelek meg megbízni senkiben. Nem is menne. Úgyis mindig jön egy jobb, max addig maradhatok amíg el nem érkezik.

#8

Nem tudom, simán csak így alakult. Meg én gyáva voltam akkor is, hogy ilyesmit erőltessek. Meg kicsit vicces, de fogalmam se volt akkor sem, hogy pontosan hogy van ez. Mármint a dolog elmélete világos, de valahogy gyakorlatban nem nagyon működött semmi úgy, mint ahogy elvileg kellett volna. Pl. csókolózás. Arról is annyi szépet és romantikusat olvastam, de élőben valahogy nem volt az. És nem jött "magától", mint ahogy mindenki szerint kellene. El is rontottam. Ebben fejlődni pedig nem nagyon lehet, mert... nincs gyakorlási mód.

+ gátlásosság. Az én örök "barátom". Sosem fogom megszabadulni ettől. És nem méretbeli probléma vagy ilyesmi, hanem azért, mert nem vagyok vékony (még edzéssel sem leszek az, max kicsit elhízott) és általában mindent elrontok, pont ezt ne rontanám el? Akkor pedig másnak is rossz, nemcsak nekem.

#9

+ aztán szétcsúsztam agyilag és akkor lépett le mással. Akkor dühített, utána jogosnak tartottam, megint később bántott, megint később úgy érzem, hogy így helyes. Bár őszintén túllépni ilyesmin nem lehet.

Mondjuk agyilag azóta sem jöttem rendbe, szerintem ez már reménytelen. Az egész életem elcsesztem az elejétől. Jó lenne újrakezdeni az elejétől, csak hát ez nem így működik. Most büntetés-jellegű lesz ami még hátravan.