Van olyan, hogy azet nem akarsz talalkozni a masikkal, mert felsz hogy bena leszel, nem tudod megfeleloen eloadni magad, vagy zavarban leszel?

Még soha sem halogattam el randit, ha úgy éreztem, hogy tetszik a lány, de béna helyzetbe rengetegszer kerültem már. Például amikor elkezdtem tánc-tanfolyamra járni, olyan esetlenül kértem fel a lányokat, hogy azt hitték, egy sallert akarok lekeverni. Pedig én csak a kezemet akartam kinyújtani, hogy "szabad-e egy táncra". :D

Hogy zavarban voltam-e? Nem kérdés. De újra és újra megpróbáltam és most már sokkal jobban megy. Ugyanez a helyzet a társalgással is.

Volt olyan pasi aki rettegett tőlem, utált velem kettesben lenni, olyankor is csak szerencsétlenül vigyorgott és álló farokkal ölelgetett. Soha nem mert randira hívni inkább csak idétlenül sompolygott körülöttem, lökdösött, ha hallotta hogy megyek valakivel valahova ugrott hogy ő is jön.

Meghaltam volna ezért a pasiért, odavoltam érte de én még nála is gyávább voltam, én sem hívtam őt soha sehova hanem inkább kerültem mert rettegtem tőle, még a hangom is is szánalmasan nevetséges színre váltott ha hozzá kellett szólnom ezért inkább tettettem hogy nem érdekel... :/

Hát elég érdekes emberek vagytok kedves előző.. Pedig össze is illetetek volna valószínűleg.

Amúgy igen, nálam is ez szokott lenni, halogatok meg ráparázok. De aztán csak elmegyek, és nem szokott rossz lenni, legalábbis nem annyira mint gondoltam. Segít nagyon a helyzeten ha tudod, ez teljesen természetes, és valószínűleg a másik is hasonlóan érez. Ha pedig bénázik a randin, aranyosnak tartom, mert tudom, ő is úgy éli meg mint én.

Példának okáért ma volt egy társkeresős randim, annyira izgultam előtte, hogy az nem emberi, bénáztam is a randin igen, de így utólag bánnám, ha nem mentem volna el.

Nem, mert jobban varom, hogy lassam.

Ti hany evesek vagytok?